2013. ápr. 26.

11.Nem érdekes

Sziasztok! Nagyon örülök,hogy már  17-en feliratkoztatok a blogra,ez hatalmas élmény.
Előre is elnézést kérek a kicsit rövidebb részért,de nem vagyok valami jó passzban.
Remélem tetszeni fog,és sokan fogtok komizni és pipálni. Előre is köszönöm a véleményeket,igyekeztem,hogy jó legyen ez a rész is !

Jó olvasást!

Puszi, 

Alice W.


A napok hihetetlen gyorsan teltek,szinte perceknek tűntek.Kimondottan gyorsan telt a Harryvel együtt töltött idő. Két nap múlva itt a szülinapom,s hivatalosan is elkezdődik a nyár.Furcsa,hiszen még mindig nem tudtam meg Harry furcsaságának okát,s akárhányszor felhozom csak komor lesz,és eltereli a témát. A viselkedése furcsa,hangulatváltozásai vannak. Próbáltam betudni az idő gyors múlásának és a sok kapkodásnak ami őt most körül veszi,de ez többnek tűnt annál.Szerettem vele lenni,mert olyankor minden rossz dolgot elfelejthettem egy időre.Harry bevágta a lakása ajtaját ahol ebbe a cudar időbe ücsörögtünk.A ritka pillanatok egyike mikor együtt lehetünk s ő kiabál a telefonba és idegeskedik.Úgy volt,hogy lemegyünk délután a partra de mivel eleredt az eső itt maradtunk és megbeszéltük,hogy filmezünk egy kicsit. Már meg sem lepődtem viselkedésén,hiszen mostanában folyamatosan ilyen. Idegesen dobta telefonját a kanapéra majd nézett rám.Félénken néztem őt miközben szikrázó szemeiben kezdett nyugodtság tükröződni.

-Mi az?-kérdezte. Lassan megráztam a fejem és inkább kinéztem az ablakon. Az esőcseppek szorgosan fedték be az egész ablakot,s versenyeztek az átlátszó felületen. Durván nyomott számra apró csókot ami hirtelen ért így később tudtam csak viszonozni. Néma csend ereszkedett közénk ami már az első perctől kínos volt,s majd megőrjített.Zavarban voltam,semmit nem tudtam tenni amivel kicsit is jobb kedvre deríthettem volna. Az okát ugyan nem tudtam miért ilyen rossz kedvű de azt igen,hogy segíteni akarok neki bármi is legyen komorságának oka. Lassan,félénken követtem őt egészen a konyháig.Lábujjhegyen mentem végig a hosszú folyosón.Kinyitottam a konyha ajtót ami lassan fedte fel nekem háttal álló,magasló alakját.Az ajtó halk becsukódására felém kapta fejét majd egy pillanat múlva megint elfordult. Neki támaszkodott a konyha pultnak,ennek következtében izmai megfeszültek.A fehér csíkos hosszú ujjút ami rajtam volt jobban lehúztam mikor hideg levegő szántotta fel a testem. Lábamon amit csak egy szaggatott farmer rövidnadrág fedett szintén végig futott a hideg libabőrt hagyva maga után.Ingatag és egyben bizonytalan léptek vittek közelebb jelenleg kiszámíthatatlan barátomhoz,aki még mindig csak hátát mutatta felém,amit egy fehér atléta takart.Lassan nyújtottam felé kezem,amit vissza is húztam.Tanakodva álltam teljesen mögötte,bokaláncomat szemlélve.Felfigyeltem rá mikor lassan felém fordult s magához rántva betaszított közé és a konyha pult közé.Pár percig egyenetlenül vettem a levegőt a hirtelen tettétől,de hamar vissza nyertem lélegzetvételem szokásos tempóját. Még mindig néma csönd volt,a légy zümmögését is hallani lehetett volna.Ehelyett mi az eső szapora kopogását hallottuk ahogy érintkezik a tetővel és az ablakpárkánnyal vegyesen.Bátorság és idő kellett ahhoz,hogy bele nézzek csillogó zöld szemeibe amikből áradt a titokzatosság és a vágy.Fejem óvatosan egy kicsit oldalra billentettem és hunyorítva figyeltem arcvonásait.Mellkasa enyémhez ért,éreztem hogy lassan ellazul. Fejét lehajtotta,száját egy halk sóhaj hagyta el.Gondolkodtam mit kéne tennem,de semmire nem jutottam.Lassan vezette megint rám a tekintetét,szemei arcomat pásztázták.Lassan hajolt közelebb,s nyomta óvatosan ajkait enyémre.Most már én is megbátorodtam így kezemmel átöleltem nyakát és hagytam neki,hogy egy könnyed mozdulattal a konyha pultra ültessen.Magabiztosan és ragaszkodóan tartott közel magához,talán meg is lepődtem ezen egy kicsit.Homlokomat az övének nyomtam mikor ajkaink búcsút vettek egymástól.
-Nem akarlak elveszíteni.-suttogta.Eddigi elfojtott kíváncsiságom most előtört a semmiből,s még jobban megszaporodott.Miért veszítene el?Mi történt?
-Miért veszítenél el?-adtam hangot az engem kínzó gondolatoknak.Szemmel láthatóan erőltetett mosoly kunkorodott arcán ami csak egy pillanatig tartott majd el is tűnt.
-Nem tudsz mindent rólam,és arról ami engem körül vesz.-mondta kicsit hangosabban. Még mindig a konyha pulton ültem és szüntelenül néztem barátom zavarodott arcát.Egyszerűen képtelen voltam bármit is levonni.Arcán több érzelem látszott mint bárkién akit valaha láttam.Tarkójánál hajába túrtam úgy próbáltam rávenni,hogy rám nézzen.Pár idegtépő másodperc után,amik hosszú perceknek tűntek figyelmét rám vezette.Tekintetem mélyen az övébe vájtam,próbáltam elővenni a legkomolyabb énem.
-Nem fogsz elveszíteni.Senki és semmi miatt.-mondtam magabiztos hangon.Büszke voltam magamra,hiszen rettegtem,hogy hangom elcsuklik vagy kevésbé lesz meggyőző. Aprót bólintott ugyan,de láttam rajta..Tisztában van vele,hogy ez még nincs lezárva.Nem akartam most erőszakoskodni,hogy mondja el mi van.Hagyok neki időt,s hogy akkor mondja el mikor szeretné.De tudnia kell,hogy az én türelmem is véges. Nem tudok az örökké valóságig várni,habár ez a már lassan kínzó kíváncsiság múlandó és csak olyankor tör elő ha tesz valami érdekes megjegyzést.A nagy gondolkodások közepette azon kaptam magam,hogy elbambultam. Az előttem álló remek fiút néztem,aki egyre fontosabb nekem és közben azon gondolkodtam,mi aggaszthatja ennyire. Kicsit megugrottam mikor az ég egy hatalmasat dörgött,Harry kezei pedig reflex szerűen öleltek szorosabban magához.Óvatosan,lassan simogattam a tarkóját,néha bele túrtam fürtjeibe.Gondolataim mindeközben szüntelenül emésztettek,még akkor is mikor minden erőmmel azon voltam,hogy másra gondoljak.Mély levegőt vettem és apró csókot nyomtam Harry szájára mielőtt leszálltam volna a pultról.Harry szinte azonnal utánam nyúlt,ezzel megakadályozva,hogy elmenjek a közeléből.Magához szorított,erősen ölelt.
-Harry.-távolodtam el tőle egy kicsit.-Nem tudok segíteni ha nem mondod el mi a baj.Azt hittem megbízunk egymásban.-suttogtam,hiszen a szavak amiket épp készültem kimondani könnyeket ébresztett fel bennem.
-De..-kezdett bele.Nem akartam ezt a szót hallani.Mindig csak a de és a csak.Nem akartam többet meghallani ezeket a szavakat.Tőle pláne nem.Mindenkitől,mindig ezt hallom.
-Nincs de Harry..- mondtam elfojtott hangon.-Meg kell bíznod bennem,és meg kell beszélnünk az ilyeneket különben nem sokáig fogjuk..kihúzni.-hangom a mondat végén elcsuklott.Szinte láttam ahogy a gondolatok még jobban összekeverednek fejébe,s ahogy próbál valami értelmeset mondani.
Nagy levegővételek,és kitartás segített vissza fojtani kitörni készülő könnyeimet,amik egyre csak szaporodtak ahogy néztem barátom arcát.Végig futott rajtam mik mehetnek végig benne.Az érzelmek amiket kiváltottam a mondandómmal.A zavarodottság.Minden egyszerre sújtott le rá,és ez nem könnyű.
- Nem érdekes.Nem kell ezzel foglalkoznod.Megoldom..-húzott megint közelebb magához.Arcán lévő gyermeteg még is vonzó mosolyával próbált megnyugtatni ami jelen esetben nem sikerült.Semlegesen néztem rá,kezemet mellkasára tettem.
-Igen is érdekes.Igen is foglalkozom vele.Megoldod?! Harry..kérlek.Én csak segíteni akarok.
-Ugyan miben?-rivallt rám.Szemeim kikerekedtek hirtelen hangnem váltására.
-Ebben az egészben. - mentegetőztem.
- Nem is ismersz.Nem tudsz rólam semmit.Nem kell a segítséged,és nincs rád szükségem.-kiabált. Ledöbbentem.Arcán pihenő dühös,feszült vonásokat egy pillanat alatt váltották fel az aggodalmas arcvonások.Nem tudtam tovább parancsolni az érzelmeimnek.A könnycseppek csoportosan lepték el arcom,látásom homályossá vált. -Hell ne haragudj.Nem úgy gondoltam.-jött volna megint közelebb.
A világon most éreztem a legnehezebbnek ellöknöm magamtól valakit,de megtettem.Kezemmel erősen löktem meg mellkasánál így egy kicsit meghátrált.Futva szeltem át a folyosót egész a nappaliig ahol felkaptam a táskám és a conversem majd az ajtóhoz siettem. Harry próbálkozott ugyan,hogy megállítson de Ő maga is tudta..Akaratom ellenére nem tarthat itt. Kivágtam a bejárati ajtót,s anélkül,hogy megvártam volna a liftet a lépcsőhöz rohantam. Féltem ugyan,hogy elhomályosodott látásom miatt elesem,de ez volt a legkevesebb.Hallottam magam mögött a kapkodó lépteket,így én is gyorsabbra vettem a tempót.Lábaim már fájtak de tovább futottam,hisz tudtam,hogy Harry sokkal gyorsabb mint én és hamar utol érhet.Figyelmen kívül hagyva,hogy kint szakad az eső kiléptem az utcára s azonnal leintettem egy arra járó taxit.A fejemet az üvegnek nyomtam mikor már a házunk felé tartottunk.A sofőr gyakran nézett a visszapillantó tükrön keresztül rám,látta,hogy baj van mégsem kérdezett semmit amiért magamban nagyon hálás voltam.Könnyeim szüntelenül folytak arcomon,ahogy újra és újra végig gondoltam mindent amit Harry mondott.Talán igaza van...
 Nem ismerem..Nem tudok róla semmit..Nem kell neki a segítségem,és nincs rám szüksége...
De akkor miért tette ezt velem? Miért érte el azt,hogy az egyik legfontosabb személy legyen az életemben? Miért akart tönkre tenni?A kérdések tucatszámra bukkantak elő bennem s alig tudtam bármi másra koncentrálni..Csak tudnám a kérdéseimre a választ.Semmi másra nincs jelenleg szükségem.A taxi lassan parkolt le a házunk előtt,s miután kifizettem gyorsan szálltam ki,hogy már így is vizes ruhám ne ázzon el jobban. Az út talán 10 perces lehetett még is egy örökké valóságnak tűnt. A sofőr elhajtott,s engem elöntött a hiány érzet.Csupán egy taxi sofőr,mégis most elérte,hogy ne érezzem magam egyedül.Még akkor is ha ez tudta nélkül történt..A már fedett részen álltam az ajtó előtt és táskámban kotorásztam a kulcsaimat keresve. Levert a víz mikor kezdett egyre valószínűbbé válni,hogy a kulcsaim Harrynél maradtak.A falnak dőltem s nagy erővel döntöttem neki fejem,kizárva a nagy koppanás után rám tört fájdalmat.Akadozva csúsztam le a fal mentén egészen a földig,ahol aztán végképp összetörtem.Most jött ki rajtam a mai nap.Az elmúlt egy hét,ami annyira feszültséggel teli volt.Csak ültem..zokogtam..és kezdtem rá jönni mennyire hülye vagyok..

2013. ápr. 20.

10.Nem tudom hol vagyok

Sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a feliratkozókat, és külön köszönet azoknak, akik pipáltak illetve megjegyzést írtak az előző részhez!

Jó olvasást!

Puszi, 

Alice W.


Elviselhetetlen volt szemeimnek ahogy a nap sugarai beférkőztek a sötétítő függöny kis résein. Szememhez kaptam,hogy megóvjam őket,ám hamar elterelődött szememről a figyelmem. Hirtelen döbbentem rá a tényre,hogy nem tudom hol vagyok. Hatalmas lendülettel ültem fel az ágyban. Körülöttem mindenfelé párnák voltak szétdobálva. Ahogy magam mellé pillantottam,s megállapítottam,hogy nem egyedül töltöttem itt az éjszakát rettenetesen megijedtem. Próbáltam valami olyat keresni a szobában ami eszembe juttatja,vagy legalább segít abban,hogy rájöjjek hol is vagyok igazából. Fejfájásom ami minden egyes kínzó megmozdulásommal fokozódott,most figyelmen kívül hagytam. Kiszálltam az ágyból mielőtt végig néztem volna magamon.A ruhák amik rajtam voltak kétségtelenül másé voltak,hiszen én nem hordok férfi pólót. A póló combközépig ért s látszott rajta,hogy egy erős testalkatú férfié.Teljesen kétségbe voltam esve,hiszen teljesen elfelejtettem mi történt előző este. Hajamba túrtam miközben körbe néztem a szobába s próbáltam megtalálni a ruháimat. Mindent eldobtam ami a kezembe volt,mikor eszembe jutott,hogy mit kell tennem. Remegő kézzel nyúltam a táskámhoz amiből előkotortam a telefonomat. Alig bírtam beírni barátom telefonszámát,hisz azt sem tudtam vele mi van. Fel lélegeztem mikor elkezdett kicsengeni, ám türelmetlenül toporogtam mikor nem akarta fel venni. Kezdtem teljesen kiborulni,mi van ha nem fogja fel venni?

-Igen? -szólt bele szórakozott hanggal. Jó érzés söpört végig rajtam,még úgy is,hogy  nem tudom miért van ilyen jó kedve. 
- Harry,úr isten.Hol vagy?- idegeskedtem. A telefonból mély kuncogást lehetett hallani,kezdtem még jobban összezavarodni. 
-Mögötted - ütötte meg a fülem a megnyugtató férfi hang. Elkaptam a fülemtől a telefont,s az ajtóban álló fiúhoz rohantam.Szinte azonnal nyakába ugrottam,pedig amikor megpillantottam haragudni akartam rá,amiért rám hozta a szívbajt.Ölelését csak pár másodperc múlva érezhettem magamon a meglepettség miatt, de jobb később mint soha. Fejemet nyakába nyomtam úgy bújtam hozzá. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor kezdtem felfogni,hogy ezek szerint Harrynél vagyok.Ennek a megállapításában közre játszott,hogy mikor elengedtem őt láttam,hogy nem visel mást csak egy melegítő nadrágot. Tökéletes felsőtestét megvillogtatva éreztem,hogy a vér az arcomba tódul,s úrrá lesz rajtam a pirosság. Arcán féloldalas mosoly kunkorodott arcom láttán , ezért óvatosan mellkason ütöttem. 
-Ezt most miért?- emelte fel kezét még mindig mosolyogva.
-Tudod,hogy megijedtem?- nyafogtam. Lesújtó volt mikor eszembe jutott,nem tudom mit csináltam előző este illetve hogyan keveredtem ide. Harryre néztem aki arcomat figyelte,remélve le tud vonni belőle valamit arról mik zajlanak most a fejemben. Annyi kérdés volt bennem a tegnap estével kapcsolatban,amit egyszerre fel sem lehetett volna tenni. 
- Éhes vagy?-ölelt magához derekamnál. Már a gondolattól is rosszul lettem,miszerint ennem keljen valamit. Nemlegesen megráztam a fejem,de értékeltem,hogy mennyire figyelmes így hosszú puszit adtam arcára. Mosolyogva bólintott egyet, s lassan kifelé kezdett húzni a szobából.Miközben végig haladtunk a lakáson felmértem mindent amit tudtam őrjítő fejfájásom miatt.Próbáltam nem az idegtépő kérdéseimre koncentrálni,amik akárhogy is próbáltam nem hagytak nyugodni s minden perccel csak több ilyen kérdés szállta meg elmém. Alsó ajkam harapdáltam miközben hátulról végig mértem Harryt. Melegítője lazán lógott le csípőjén,megvillantva fekete Calvin Klein boxerének gumis részét.Tekintetem izmos hátára vezettem,ami kicsit megfeszült mikor nyújtózkodott egyet.A falak tört fehérhez hasonló árnyalatúak voltak,s mindenhol rend volt.Kivéve a hálószobába,gondoltam magamba. Zavarba estem mikor eszembe jutott,hogy nem viselek mást csak egy bugyit meg Harry pólóját. A nappaliba érve nagyot szippantottam a friss levegőből ami a nyitott ablakokon keresztül árasztotta el az egész helyiséget. Fejem kezdett érezhetően kitisztulni, s reméltem hogy így az engem nyomasztó kérdések is eltűnnek. Akárhogy próbálkozhattam elűzni azokat az isten verte gondolatok s meg nem válaszolt kérdéseket,csak ezekre tudtam gondolni. Valamit tennem kellett,hiszen nem tudtam semmi másra koncentrálni.Nem fogok hazudni,sokkal szívesebben szemléltem volna Harry félmeztelen testét ami egy pillanat alatt rabul is ejthetett volna. Mire észbe kaptam Harry egy bögrét nyújtott felém,s orromat azonnal megcsapta a frissen főzött kávé illata. Hálásan rá pillantottam mikor elvettem kezéből a bögrét majd hagytam,hogy letelepedve mellém vállamnál átkaroljon. Figyeltem,ahogy belekortyol a kávéjába,majd én is így tettem. Hatalmas lelkierő kellett,hogy rávegyem magam végre a beszédre.A folyamatos csend egy idő után kezdett az őrületbe kergetni. 
-Harry..-szólaltam meg alig hallhatóan.
-Mmm?-kínosan éreztem magam,hiszen fogalmam nem volt a tegnap estéről. Egészen addig emlékszem rá,mikor vissza mentünk a többiekhez,s Harry erősen megölelt.Emlékeztem arra,hogy min gondolkodtam,s hogy min nem akartam gondolkodni..De utána,teljes a sötétség. 
-Mi történt tegnap este?-kérdeztem végül halkan. Ijedtség tört rám,mikor eszembe jutott,hogy teljesen magamon kívül voltam éjjel,s nem tudtam mire vetemedhettem.Esetleg Harryvel..
Félve néztem a mellettem ülő fiúra aki hatalmas mosollyal ült mellettem bögréjét bámulva.A kérdések megduplázódtak a fejemben,egyszerűen nem tudtam mire venni mosolyát még akkor sem ha nagyon aranyos volt. Pár idegtépő másodpercig még nézte a kávéval teli bögréjét,majd tekintetét rám szegezte,s arcomat kezdte fürkészni.Mintha élvezte volna,hogy megöl a kíváncsiság miközben ő ilyen jól mulat rajtam.Láttam arcán ahogy fel eleveníti a tegnap este történteit amitől egy kicsit kirázott a hideg.
- A tegnap este elég eseménydúsan telt - mondta pimasz mosollyal, rekedtes hangján,ami most olyan volt mintha mélyebben csengett volna. A szívem hevesebben kezdett verni.Épp,hogy nem szakadt ki a mellkasomból,miközben gondolkodtam mit érthet azon,hogy eseménydús. Nem mondhatom megszokottnak a tegnap estémet,hiszen életemben nem voltam még annyira részeg,hogy ne emlékezzek a történtekre.Valahol legbelül szégyelltem is magam ez miatt.
-Vagyis?- sürgettem.Mosolya még jobban összezavart,mert nem tudtam ez azért pihen arcén mert nem történt semmi,esetleg össze akar zavarni?A legrosszabb még is az volt amire még gondolni sem mertem.Nem mintha nem szerettem volna,de még nem tartottam magam elég késznek,s ezt ő is pontosan tudta. Lélegzetem vissza fojtottam úgy figyeltem arcvonásait,amik akármennyire is szerettem volna semmi konkrétat nem árultak el. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni,és ezt ő is látta rajtam,hiszen lassan szólásra nyitotta száját.
- Mennyire emlékszel a tegnap estéből? - emelte rám tekintetét.Pár másodpercbe bele telt míg felfogtam kérdését,hiszen lüktető fejfájásom mellett ez nem ment valami könnyen.
- Odáig minden tiszta,hogy kimentem levegőzni..utána vissza mentünk és te megöleltél. Aztán még dereng talán az is,hogy Zayn megérkezett még egy kör..hú nem is tudom milyen koktéllal.Ennyi - sóhajtottam. Tekintete rajtam pihent,éreztem ahogy szó szerint remegni kezdek.
- Arra már nem emlékszel mikor Max rád mászott?-kérdezte halkan.A szavam elakadt,s a torkomba gombóc szorult. Max? Milyen Max?Semmi ilyen nem rémlett.
- N-Nem.-dadogtam.- Arra sem emlékszem,hogy kerültem ide - néztem körbe a nappaliban. Tekintetem megakadt a nyitott ablakon,ami felfedte az égen gyülemlő sötét felhők hadát. Megráztam a fejem majd vissza néztem a mellettem ülő fiúra. Szemei csillogtak,ám most nem azt a boldog csillogást láttam benne. Volt egy olyan érzésem,hogy nagyon megbántottam tegnap este.
-Harry én nagyon -hangom elcsuklott-sajnálom - nyögtem ki. Nem tudtam mit mondani,szégyelltem magam még úgy is,hogy nem tudtam mindent a tegnapról. Kuncogott egyet halkak.
- Nem haragszom rád,Hell.Senki nem haragszik. - mosolygott - Egyébként én hoztalak ide - mondta.- Mindegyikünk bérel egy házat a közelben.-magyarázta. Aprót bólintottam,miközben még mindig gyötörtem magam a tegnap este miatt.Még csak egy részletet fedett fel nekem,de már most ostorozom magam.Hogy tehettem vele ilyet?Nem akarok bele gondolni abba,milyen rosszul esett neki az amit csináltam.Nem voltam képes szavakat képezni a torkomban akadt hatalmas gombóc miatt.
- Meg valami telefonhívásról beszéltél - szívem kihagyott pár ütemet mikor meghallottam szavait. Nagyot nyeltem,próbáltam elfedni magam de mikor rá néztem akkor minden kitörőben volt. Szívem összeszorult tanácstalan arcán.-Azt mondtad nem mondod el mert nem akarsz ezzel aggasztani.-folytatta. Kezemmel hajamba túrtam miközben könyökömmel térdemen támaszkodtam.Pár percig nem hallottunk mást,csak ahogy a szél egyre hevesebben fúj oda kint,s ahogy az ég néha megdörren.Mocorgása rávezetett,hogy lassan felemelkedjek,s élénken csillogó zöld szemeibe mélyesszem kék szemeim.A sírás már a "küszöbön" volt, éreztem minden levegővételnél.
-Felhívtak telefonon tegnap - halkan kezdtem bele történetembe.Rá kellett jönnöm,hogy attól mert véresre harapom alsó ajkam még nem esek túl hamarabb semmin. - Azt mondták kerüljelek el..-suttogtam.Nem mondott semmit ezért fojtattam. - Meg,hogy nézzek a hátam mögé - nem figyeltem arcát. Fejem lehajtottam,hogy vállamon lehulló hajfüggönyöm eltakarja arcom. Kicsit megugrottam mikor az ég egy hatalmasat dörrent,de a néma csend még aggasztóbb volt. Két erős kéz lassan húzott közel magához,megszüntetve ezzel minden köztünk lévő távolságot. Magamba szippantottam friss illatát,miközben ő hátamat simogatta.Megnyugtatott közelsége,s ezt ő is tudta.
-Miért nem mondtad? - kérdezte halkan.Eddig azt gondoltam,ha esetleg megtudja és felteszi ezt a kérdést azonnal tudni fogom mit mondjak..De mikor eljött az alkalom,semmi értelmes válasz nem akart kijönne belőlem.Én magam sem tudtam volna egy olyan indokot mondani ami teljesen jogos lett volna.
-Én nem is tudom - suttogtam mellkasába. Éreztem,hogy hajamba puszil. Szemem összeszorítottam,miközben hagytam hogy ölelése minden pillanattal erőteljesebb legyen.Idővel már a dörgések sem ugrasztottak meg,hiszen karjaiban biztonságban éreztem magam.
-Érzem,hogy te sem mondasz el valamit.-adtam hangot a fejemben összegyűlt gondolatoknak.Abba hagyta hátam simogatását egy pillanatra,majd lassabban mint az előbb fojtatta.Izgatott voltam,de ugyanakkor féltem is,hiszen nem tudtam,hogy mit fog mondani.Egyik felem reménykedett,hogy csak én képzelődök de valahol legbelül tudtam,hogy nem így van.
-Az igazság az,hogy..- a csengő éles,hosszadalmas hangja félbe szakította,engem pedig elöntött a csalódás,miszerint nem tudom meg mi zavarta Őt tegnap este...

2013. ápr. 13.

9.Izgulsz?

 Sziasztok! Remélem tetszeni fog a rész.
Sajnálom ,hogy múltkor később hoztam 
igyekeztem most időben ideérni vele,illetve próbáltam minél jobb részt írni !

Jó olvasást! 

Puszi, 

Alice W.


Folyamatosan azon gondolkodtam,mit csinálhatnék a telefonnal kapcsolatban. Egy részem azt sugallta,jobb lenne elmondani Harrynek,de a másik részem viszont úgy gondolta,felesleges tudnia róla.A gond az volt,hogy nem tudtam dönteni,melyik felemnek kellene hinnem. Teljesen elkalandoztak a gondolataim,nem is figyeltem magamat a tükörben,miközben halvány rózsaszín szájfényt vittem fel ajkaimra. Mikor kicsit magamhoz kaptam,és már megint tudtam mi folyik körülöttem felmértem magam a tükör segítségével. Hajam hullámosan lógott le vállamon,szememet kihangsúlyozták keretező sötét pilláim. A fehér nyári ruha ami rajtam volt,teljesen ártatlan  hatást nyújtott,talán tényleg ilyen vagyok? Elgondolkodtató. Nehézkesen ugyan,de bele mentem,hogy ma elmenjek Harryvel és a fiúkkal vacsorázni.Talán a beleegyezésem mellett állt,hogy ott lesznek a fiúk barátnői akikben remélem jó társaságra lelek. Sóhajtottam egyet,majd a szobába sétáltam és egy kis táskába bele pakoltam azt amire esetleg szükségem lehet.Az egyik kedvenc parfümömből fújtam magamra,miközben mélyen magamba szippantottam érzéki illatát,majd lesétáltam végig a lépcsőn egészen a nappaliig,ahol bele bújtam az egyik fehér, néhol kis virágokkal díszített topánkámba. A nappali és a konyha között járkáltam fel-alá,és ismételten bele merültem gondolataimba,amiket kis idő múlva a csengő éles hangja szakított meg.Az ajtóhoz sétáltam majd egy laza mozdulattal kitártam azt. Harry alsó ajkát fogai közé vette,miközben végig nézett rajtam.Szája szegletében megbújt egy gyermeteg mosoly,az tette olyan ellenállhatatlanná abban a pillanatban.Kezét felém nyújtotta,amit én boldogan fogadtam el,majd bezártam az ajtót és követtem az út másik oldalán álló autóig. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót,amit én egy mosollyal köszöntem meg,majd beültem és bekötöttem magam. Harry átkocogott a kocsi előtt,beült,majd ő is bekötötte magát. Rám mosolygott,majd gázt adott és pár másodperc múlva elhagytuk az utcánkat.A rádióból áramló,halk zene még jobban bele repített gondolataim sokaságába.A szövegre koncentráltam,majd lassan észrevettem,hogy megint a titokzatos telefonálón jár az eszem. Az ablakon tekintgettem kifelé,nem is ügyeltem az útra amin végig haladtunk.

-Izgulsz? - Harry hangja szakított ki őrjítő gondolataimból,aminek az igazat megvallva örültem.
-Kellene?- mosolyogtam rá,mire ő is megajándékozott ezzel a gesztussal. Szemeivel szinte felfalt,miközben arcomat pásztázta.Csak egy-két másodperc volt ha nem kevesebb,de bőven elég idő volt,hogy a libabőr ismét utat törjön bőrömön.Reakcióm mosolyt váltott ki belőle,s hogy én ezt ne lássam tekintete gyorsan az útra siklott.Kuncogtam egyet cselekedetén,majd megint kitekintettem az ablakon. Nem sokkal gyors beszélgetésünk után Harry leparkolt egy kimondottan elegánsnak tűnő étterem előtt. Mire kiszálltam ő már mellettem volt,becsukta mögöttem az ajtót,majd ujjainkat összekulcsolva kezdett befelé menni. Néha szemem sarkából láttam,ahogy vissza néz rám,miért haladok olyan lassan.Felmértem az étterem minden olyan részét,amit apró kapkodása lehetővé tett. Egy elkerített részre értünk,csodálkoztam,hogy nincs kimondottan nagyobb tömeg.Az eddigi néma csöndet,ismerős illetve ismeretlen hangok vegyes hangzása szakította meg,ahogy egyre inkább közeledtünk egy megvilágított helyiség felé. Az ajtó ki volt támasztva,bent egy kör alakú asztal állt,ahol még két hely állt üresen. Ahogy körbe néztem a helyiségben lévőkön mindenki arcán ezerwattos mosolyt véltem felfedezni,ami megnyugtatott.A helyzet az volt,hogy ha csak minimálisan is,de féltem a fiúk barátnőitől,hiszen Ők még is csak mások mint én. De így elnézve őket,lehet hogy tévedtem? Mindegyikük felém mosolygott,amit én először félénken ugyan de viszonoztam. Kicsit megszeppentem mikor a barna hajú lány aki eddig Louis mellett ült hirtelen felugrott és oda jött,hogy megöleljen. Miután elengedett,mosolyogva nyújtotta felém jobbját,amit én természetesen elfogadtam.
-Eleanor Calder - mutatkozott be,hatalmas mosollyal arcán.
-Helly Moore - mosolyogtam vissza. Megmosolyogtatott viselkedése,hiszen nem számítottam ilyen lelkes fogadtatásra.Őt követte egy nálam jóval magasabb göndör hajú lány,aki úgy szintén nagy mosollyal üdvözölt.
- Danielle Peazer - mosolygott,majd megölelt.
- Perrie Edwards - lépett elém az utolsó lány. Mosolyogva fogtunk kezet majd öleltük meg egymást.Idő közben feltűnt,hogy Eleanor is és Danielle is magasabbak mint én,csak Perrievel vagyunk nagyjából egy magasak. Köszöntem a fiúknak is,majd leültünk a nekünk lefoglalt helyre.


A rádióban aránylag hangosan szólt a zene miközben mi az étteremből egy közeli szórakozóhelyre tartottunk.Idő közben rájöttem,megbántam volna ha nem jövök el,hiszen a vacsora alatt nagyon jó viszonyt alakítottam ki a lányokkal,és a fiúkat is jobban megismerhettem. Én és Danie idétlenül táncoltunk a kocsiban ülve,míg a többiek kacarásztak rajtunk. Harry néha hátranézett a visszapillantóból,majd egymásra néztek Louval és jókat nevettek rajtunk.A remek hangulat csak fokozódott,mikor kiszálltunk egy igen nevezetes éjszakai bár parkolójában az autóból. A szórakozó hely bejárata előtt sorban álltak a türelmetlen emberek,akik be akartak menni. Harry vállamnál magabiztosan,illetve valamilyen szinten védelmezőn ölelt át,s vezetett a zebrához,ami átvitt az út másik felére. Ügyet sem vetve a sorban álló tömegre a magas kétajtós szekrényhez mentünk,aki komor arcát egy pillanat alatt mosolyra váltotta fel mikor meglátta a fiúkat.Mindegyikükkel kezet fogott majd hátrébb küldve a tömeget levette a hatalmas láncot,s beengedett minket. Harry szorítása egy pillanatra erősebb lett,mikor egy teljesen sötét elágazáshoz értünk.A falak kopottak voltak.Az igazat megvallva a hideg kirázott a helytől. Töprengeni kezdtem mit keresnek a fiúk egy ilyen helyen,hiszen nem pont ilyen helyeken szokás őket látni.Mikor már látni lehetett magam mellé pillantottam ahol a többiek magabiztosan jöttek mellettem,beleértve a lányokat.Ez olyan érzetet adott,hogy ők tudják,hogy ez a hely milyen. Azt hittem a szemem csúf tréfát űz velem,mikor megláttam a helyiség középpontját. Minden ultramodern és mindenhol a tv-ből ismerősnek mondható arcok vegyültek a hétköznapi emberekkel. Harry biztatóan húzott a tömeg felé,miközben a többiek megálltak,hogy megvárjanak minket.Még alaposabban körbe néztem mint eddig.Olyan furcsa volt teljes életnagyságba látni a hírességeket. Igen csak a középpontba foglaltunk helyet egy bokszban,ami kényelmes bőr huzattal volt fedve. Bal lábam át tettem jobbon miközben halkan dúdolgattam a hangosan szóló zenét,remélve senki nem hallja. Ugrottam egyet mikor Perrie mellém csusszant s rám mosolygott. Kuncogtam egyet,mikor táncolva elhaladt előttünk egy párocska akik már nem nagyon voltak szomjasak. Perrie a fülemhez hajolt,hogy mondani tudjon valamit.
- Fontos vagy neki - próbálta túl harsogni a zenét,ami egy kicsit magasabb hangerőn ment is neki. Éreztem,hogy arcom még a szokottnál is pirosabb árnyalatot ölt magára, imádkoztam ,hogy Perrienek ez a fény hiány miatt ne tűnjön fel. Mikor azonban halk kuncogásba kezdett rájöttem,hogy  feleslegesen reménykedtem. Alapból pirospozsgás arcomról a túlzott pirulásom még akkor sem tűnt el,mikor a fiúk vissza tértek kezükben az italokkal amikért az imént mentek el. Harry átkarolt míg egy sunyi,s egyben gyors puszival ajándékozott meg. Mosolyogtam gesztusán,éreztem hogy tekintetek sokasága pihen rajunk,de korántsem zavart. Szívószálam számba vettem,majd ízlelgetni kezdtem a számba lévő alkoholt. Enyhén gyümölcsös íze minimálisan elnyomta a whisky határozott,tömény beütését,ezzel kellemes hatást keltve. Liamen kívül mindenki sorra ízelgette a jobbnál jobb koktélokat,a hangulat pedig minden ital után jobb lett. Harry keze védelmezőn ölelte körül vállamat miközben nevetgéltünk és próbáltuk túlharsogni a zenét. Harry és a fiúk egy pillanat alatt komolyodtak meg,s kezdték el szemüket forgatni. A lányok követték tekintetük, majd az ő arcukra amolyan undorhoz hasonló érzés ült ki. A szemem nekem is az asztalunk előtt álló fiú csapatra vándorolt. Minden akaratom ellenére is felismertem bennük azt a bizonyos The Wanted-et. Nem igazán alkottam róluk véleményt,hiszen nem volt hozzá se jogom se pedig megfelelő információm. Tekintetem mint általában minden "új" dolgon,rajtuk is végig vezettem. Megvetően néztek egymással farkasszemet a mellettem ülő fiúkkal. Egyikük viszont nem a fiúkat szemlélte. Tekintete pimaszul mért végig,szinte felfalt szemeivel.Kellemetlen érzés fogott el,mintha fojtogatna s én semmit nem tudnék ellene tenni. Fejemet elfordítottam,miközben alig észrevehetően közelebb csúsztam Harryhez,aki egy pillanatra rám nézett majd vissza a fiúkra. Szorítása erősödött minden egyes szótlan másodperccel.
- Szóval még itt is találkozunk - horkant fel az egyik srác. Meg kell hogy mondjam,nem szimpatikusak.
- Ne kezdjük ezt Tom - Louis nyugodtan beszélt,bár hangjában hallható volt az alkoholmennyiség amit már elfogyasztott.Kimondottan zavart a tudat,hogy két szempár még mindig rajtam időzik,mit sem törődve azzal,hogy kivel vagyok itt, s ki húzza magához erős kezeivel apró termetem.A tekintete egy pillanatra sem csusszant le rólam,ez teljesen nyilvánvaló volt. Nem kellett még rá néznem sem,hogy megtudjam mondani..Szüntelenül néz engem. Két részre szakadt az egész jelenet. Volt a külvilág amiben a két csapat valamiről már majdnem vitatkoznak,illetve a gondolataim,melyek folyamatosan a két aggasztó szempár körül forogtak. Egyszerűen nem bírtam tovább elviselni.Úgy éreztem még egy percet néz,s felrobbanok. Szerencsémre éppen akkor mikor ezt letisztáztam,az egyetlen józan ember felpattant és lecsitította ezt az egészet. Nagy,megkönnyebbült sóhaj szökött ki számon ezzel kibocsájtva magamból az elmúlt pár percet. Lassan álltam fel a helyemről, úgy éreztem egy kis friss levegőre van szűkségem vagy megőrülök. Kérdő pillantások sokasága követett végig ahogy a kijárat felé indultam. Nem tudom hogyan keveredtem a hátsó kijárathoz,de végül kijutottam és akkor csak ez számított. Fejemet a hideg tégla épületnek nyomtam,s mindent alaposan végig gondoltam.Gondolataim akár egy vihar,olyan hirtelenséggel terelődtek a nyár végére,s arra,hogy Harry elmegy.Megfordultam, lassan dőltem neki a hideg falnak,ami valamilyen szinten ráébresztett a valóságra. Körül néztem,felmértem magam körül a világot. Az ismerős utcákat,házakat,üzleteket. A lámpák fényét miközben halványan megvilágítják az utcákat bejáró fiatalok arcát. Alakomat elrejtette a sötétbe burkolózott sikátor ahová a hátsó kijárat vezetett,s ahol végre kicsit egyedül lehettem. Makacsságom ellenére nem tudtam legyőzni a gondolatot miszerint alig két hónap múlva elveszítem Harryt,s csak magamat ostorozom minden egyes együtt töltött perccel.Bekellet látnom,minden közös perc emlék lesz,ami csak mélyíti a már így is mély sebeket. Szemembe minden egyes ilyen gondolattól megszaporodtak a könnyek..Próbáltam koncentrálni,s nem kiengedni érzelmi hullámaim jeleit, de valahol legbelül tudtam..ez nem fog menni. A nagy vas ajtó nyikorgás kíséretével nyílt ki,miközben én próbáltam fel ismerni az ajtóban álló alakot. Eleanor kérdő arckifejezéssel lépett elém.Hatalmas,megkönnyebbült sóhaj indult útra belőlem,mikor megállapítottam,hogy nem Harry vagy nem valaki más jött utánam.
- Hell,minden rendben van? - hangjában csengett az aggodalom, ami jól is esett,de el is keserített.
Nem akartam tönkre vágni az estéjüket,habár a sajátomat sem így terveztem. Gondolataim kezdtek megint maguk alá temetni, miközben hadakoztam magammal válaszomat illetően. Itt lenne az alkalom,hogy elmondjam mi is az én bajom,hogy miért vagyok ilyen. Végre elmondhatnám valakinek,aki még meg is hallgat. A földről Eleanorra néztem aki csak tehetetlenül állt előttem.
- Persze,csak levegőre vágytam - megint nem tettem semmit. Valakinek beszélnem kell az érzéseimről,hiszen ez így nem mehet tovább. A fenyegetés, a nyár,Harry és sorolhatnám mik jártak még az agyamba,de jelen állapotomba semmilyen értelmes gondolat nem született fejemben. Eleanor biztatott,hogy karoljak bele,majd miután ez megvolt magabiztosan mentünk vissza a többiekhez.A hangos zene ismét megcsapta a fülem,aminek rögtön hiányozni kezdett a mennyei csend,a nyugalom. A tömegből már messziről kitűnt az imént itt hagyott csapat,akik Harrynek magyaráztak. A gondolataim csak azért nem törtek elő,mert a zene hangerejétől azok még ködösebbek lettek volna,mint alapból.A többiekhez érve Harry erőteljes ölelésével találtam szembe magam. Furcsa szituáció volt,hiszen semmi nem történt velem,csak levegőztem egyet. Nem feszengtem ez miatt,inkább magamba szívtam Harry ellenállhatatlan illatát, s engedtem hogy apró termetem elvesszen erős ölelésében.Ölelése egy pillanatra gyengült,mikor nyakamra apró puszit lehelt,majd megint magához húzott. Fájdalmasan állapítottam meg, ez is mennyire hiányozni fog. Az illata,az ölelése. Már most ilyen nehezen hagynám el, pedig még csak pár nap telt el az úgy nevezett "nyárból". Ez leszek én..egy nyári kaland amire valószínű senki nem fog emlékezni..Szememmel körbe tekintettem a körülöttünk lévő barátainkon. Furcsa volt mindenki, ahogy féltve néznek rám illetve Harryre. Volt egy olyan megérzésem,hogy Harry valamit nem mond el. Az ok amiért nem kértem számon teljesen nyilvánvaló volt,hiszen én sem számolok be neki mindenről,köztük olyan dolgokról sem,amikről tudnia kellene...

2013. ápr. 7.

8.Tartsd magad távol..


- ajánlott zene -
Az érzéseim egyre inkább irányíthatatlanok voltak. Nem tudtam parancsolni a gondolataimnak,amikor Harryről volt szó. Testemen libabőr futott végig ha csak meg hallottam a nevét és szívem más tempóban kezdett dobogni. Az agyam nem kimondottan akarta befogadni ezt a fajta érzést. Minden porcikám érthetetlenül ellenkezni akart. Hosszú órákon át tudtam töprengeni azon,hogy mi is fogott meg ebben a fiúban. Hálás leszek neki amíg élek,az miatt az este miatt mikor segített,de nem magyarázhatom ezzel hirtelen feltört érzéseimet amik minden nappal és együtt töltött perccel erősödnek. Elgondolkodtató,mi lenne most ha akkor este nem segít nekem. Mikor a szemembe néz csak még inkább meg győződök arról,hogy bármilyen hasonló helyzetben a segítségemre lenne. Valahol a fejemben ott van a tudat,hogy nem szabadna bele szeretnem ebbe a göndör hajú,zöld szemű fiúba,de a szívemnek még az agyam sem tud parancsolni. Egy életre szóló sebeket szerezhetek ez alatt a kapcsolat alatt,de melyik kapcsolat nem hagy maga után sebeket?! Jó érzés volt,hogy most semmi nem zökkentett ki és szabadon elmélkedhettem mindenen. Ez a jó abban ha egyedül vagyok. A telefonomat kikapcsoltam és eltűntem a világ elől. Csak ültem,és elgondolkodtam olyan dolgokon,amiken egyébként nem tudok vagy épp nem merek. Rám inkább az utóbbi igaz. Nem merek bele gondolni,milyen lesz majd elköszönni tőle,úgy hogy tudom..Az a végleges búcsú. Megráztam a fejem. Nem akartam ilyenekre gondolni.Saját magamat kínzom az ilyen elfojtott gondolatokkal,amiknek ráadásul semmi értelmük sincs. Halk sóhajtásom teljesen betöltötte a sötét,s halk nappalit. A falon lévő óra hangja illetve a kinti ciripelés néha megütötte a fülemet,de ezekkel kevésbé foglalkoztam. A mai nap egy filmként pörgött le a fejemben. Minden Harry által megtett gesztust lassított felvételként dolgoztam fel,egészen a búcsúig. Megállapítottam,hogy ez a nap még gyorsabban telt el mint az eddigiek. Igazság szerint,az késztetett rá az ilyen elmélyedt gondolkodásra,hogy nem tudtam aludni. Egyre többször kísértettek rémálmok,már akkor is ha csak elpilledtem. Fejemet lassan az óra irányába vittem,mielőtt megállapítottam volna a pontos időt. Mély lélegzet vétel után,fel álltam,hogy felvonszolom magam az emeletre. Szobámba belépve megcsapott a nyitott ablakon beáradó friss levegő. Az ablakhoz sétáltam és mielőtt teljesen elhúztam volna hófehér függönyöm felmértem a holdat ami most teljes egészében pompázott az égen. Ilyenkor törnek rám a legjelentéktelenebb dolgok,amiken lehet gondolkodni. Most még is teljes ürességet éreztem magamban..pillanatok alatt döntött le a fáradtság. Lassan feküdtem be a puha ágyba.Kidugtam az egyik lábamat a takaró alól és felhúztam térdem. Hátamon feküdtem és egy messzi pontot néztem a falon.Tekintetem végig futtattam a szoba minden egyes részén. Miközben gondolataim még mindig a mai nap körül forogtak. Annyi kérdés van bennem, amit mikor alkalmam lenne nem teszek fel Harrynek,de most meg bennem van a kíváncsiság,hogy megtudjam őket. Csak forgolódtam a hatalmas fehérrel bevont ágyban.A párnáim összevissza hevertek körülöttem. Azon kívül,hogy forgolódtam semmit nem tudtam csinálni. A gondolataim felemésztettek. A telefonomat mikor bekapcsoltam 10 órát mutatott.Mostanában későn alszom el,ezért nem láttam rá sok esélyt,hogy ez most sikerülni fog.Törökülésbe ültem,beletúrtam hajamba. A kezemben lévő telefon halk zizegésbe kezdett, ami kicsit kizökkentett gondolataimból. A képernyőre tekintve kicsit megnyugodtam

- Szia kicsim - rekedtes mély hangja búgott a telefonba mikor beleszólt.A "kicsim" szó hallatára megremegtem. Jó érzés söpört végig rajtam,ettől az egy apró szótól.Másoknak biztos nem volt nagy jelentősége,egy ilyennek..nekem még is sokat jelentett.
- Szia - hangomból sugárzott a szégyenlősség.Ez rám nem volt jellemző. Még is úgy éreztem,Harry előtt nem kell titkolnom milyen is vagyok.Mindenki a kemény és magabiztos Helly Moor-nak ismert meg.De ez közel sem így van. Régen nem vagyok már az az erős és magabiztos Hell. Ez mind eltűnt mikor jó pár ember teljesen a földig tiporta az önbizalmam. Senki nem tudott még ilyen érzéseket kiváltani belőlem.Érdekes bele gondolni,hogy Nick három év alatt nem ért el nálam annyit mint Harry három nap alatt.Ebből is látszik,hogy sokat számít a személyiség.
- Felkeltettelek? - aggodalommal teli hanggal kérdezte.
- Nem. Forgolódok - nyugtattam meg.
- Veled szeretnék lenni - halkabban beszélt.Nevettem egyet halkan.Aslóajkam fogaim közé vettem,miközben válaszomon tanakodtam.Az érzés ami akkor rám tört azt sugallta,hogy én is vele szeretnék lenni.Nagyon.
- Gyere át - lassan jöttek ki számon a szavak.Amolyan kérésnek hangzottak szavaim.A vonal másik végén pár másodpercig néma csönd volt,de a néhai mocorgásból tudtam,hogy még vonalban vagyunk. Vártam a választ,hogy mit fog mondani.
- Komolyan?-Mosoly kunkorodott számra,mikor kérdését feltette.
- Igen - magabiztosabban válaszoltam.Nevetést hallottam. Tudtam,hogy tetszik neki az,hogy én hívtam át.
- Nemsokára ott vagyok - hallottam.Lassan vettem el a fülemtől a telefont miután az egy halk hangot adott,így jelezve,hogy Harry szétkapcsolt. Óvatosan elhajítottam,ennek eredményeként telefonom a párnák sokasága között landolt. Még pár percet ültem az ágyban mozdulatlanul majd kimásztam az ágyam melegéből. A kedvem azonnal hatalmas fordulatot vett.Az eddigi gondolataim Harry telefonjával el szálltak a fejemből és boldognak éreztem magam. Lebolyongtam a lépcsőn közben pedig a fa korlátot szorítottam. Épphogy leértem az ajtón halk kopogást lehetett hallani.Kicsit gyorsabban szedtem az ajtó felé a lábam ,majd elfordítottam a kulcsot és levettem a láncot. Az ajtó kinyílt Ő pedig ott állt az ajtóban ellenállhatatlan mosollyal az arcán. Gödröcskéit csak az utcai lámpák illetve a kerti lámpák halvány fénye világította meg.Szemével végig pásztázta testem. A fehér francia bugyim,illetve a fehér toppom nem sokat takart, ő pedig ezt kihasználta.Mikor ismét szemembe nézett mosoly húzódott arcomra,ő pedig halkan kuncogott egyet. Félre álltam az ajtóból,hogy betudjon jönni aztán becsuktam az ajtót. Bokaláncomat nézegettem miközben Harry lerúgta a cipőjét. Nehezen tudtam visszatartani mosolygásom mikor láttam,hogy két kéz a derekamra fonódik. Felnéztem.Harry arca közel volt az enyémhez,ajkai súrolták az enyémet. Pár másodperces tétlenkedés után Harry ajkai az enyémre tapadtak...Az oldalamon feküdtem.Harry hátulról húzott magához szorosan. Semmi nem történt köztünk mióta itt van,nem érzem,hogy készen állnék rá és ő ezt elfogadta. Most se érzem magam álmosnak pedig már éjfél is elmúlt.Harry néhai,alig hallható horkolása mosolyt csalt az arcomra.Forró lehelete csiklandozta a bőröm mikor fejét óvatosan a fejem és vállam közé nyomta. Hasamnál ölelt erős kezével,míg a másik kezével az én kezemet fogta. Bár álmosnak nem éreztem magam,hamar azon kaptam magam,hogy szemeim lassan..lecsukódnak.

Reggel az óra szerint fél kilenckor keltem. Már majdnem megijedtem,mikor megfordultam és valaki feküdt mellettem.Arca nyugodt volt, szemeit lehunyta. Lágy puszit nyomtam még alvó barátom arcára,mielőtt óvatosan megpróbálkoztam volna a felkeléssel.Eleinte nem akart elengedni,fogása minden próbálkozásommal erőteljesebb és ragaszkodóbb lett.Nagy nehezen sikerült felülnöm az ágy szélére és erőt gyűjtöttem magamon,hogy elinduljak valamerre. Halkan szedtem össze az aznapi ruháimat,majd bevonultam a fürdőszobába. Féltem belenézni a hatalmas tükörbe ami a mosdó felett lógott.Soha nem szerettem magam megnézni. Most viszont meglepődtem azon amit láttam.Kipihentnek éreztem magam és ez arcomon is látszott.Szemeim játékosan csillogtak,hajam szokás szerint kicsit hullámosan lógott le vállamról majdnem könyökömig. Kivételesen megvoltam magammal elégedve. Megmosakodtam,fogat mostam és hajamat átfésültem. Magamra kaptam a ruháimat és halkan kimentem a fürdőből. Harry szétterülve feküdt a hófehér ágyban. Mosolyogtam egy halványat majd halkan kimentem a szobából. Lementem a konyhába és elővettem a palacsinta sütőt. Bekapcsoltam a hűtő tetején lévő kis televíziót és egy zenecsatornára léptettem. Halkan dudorásztam a zene dallamát ami épp ment közben pedig a nutellás üvegből kanalazgattam és az épp sülő palacsintára figyeltem.Megijedtem mikor két kéz váratlanul derekam köré tekeredett és Harry gyors puszit adott a nyakamra. Ijedtségem hamar a boldogság váltotta fel.Fejét vállamon pihentette és nézte mit csinálok.
Miután megreggeliztünk Harryt már hívták is,hogy mennie kell így megint egyedül maradtam. Úgy utáltam az elbúcsúzást.Nem csak akkor mikor Harrytől kellett,hanem alapból.De ilyenkor kimondottan. Szóval most a kertben fekszek a függőágyban és megint olvasok. A fák által nyújtott árnyék miatt kellemes idő van. Valószínű ha a napon ülnék nem bírnám ki itt kint.Hatalmas a hőség. Keresgélni kezdtem mikor hallottam a telefonom sűrű búgását. A szám ismeretlen volt.Nem szokásom fel venni azt ami ismeretlen,de most valamiért mégis megtettem. A fülemhez emeltem a fehér készüléket és már bele szóltam volna,mikor valaki megelőzött.
- Jobb ha mostantól a hátad mögé nézel.Tartsd magad távol Harrytől..- utasított majd szétkapcsolt.Ledöbbenve feküdtem tovább a függőágyban.Próbáltam összekapni a gondolataim,hogy miért és ki lehetett az előbbi telefonáló.Mikor már józanul gondolkodtam rájöttem,felesleges bármelyiken is gondolkodnom. Rengeteg utálót szereztem magamnak ezzel a kapcsolattal, és a mai világban már bárki megszerezhette a telefonszámomat is. Tanácstalan voltam. Kipattantam a  függőágyból és a házba mentem.A nappaliban járkáltam fel - alá,telefonomat kezemben szorongattam. Azon töprengtem..most tényleg meg lettem fenyegetve?! Nem tudom hány órán keresztül ültem úgy a nappaliban ezen elmélkedve,hogy senkinek nem vettem fel a telefont , és semmire nem reagáltam.
Megugrottam azonban mikor valaki hosszan nyomni kezdte a csengőt. Nem siettem,így szépen komótosan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Az ajtóban Harry állt,de nem azzal a nyugodt,elbűvölő arcával.Ideges volt.
- Megmondanád miért nem veszed fel a telefont? - már majdnem kiabált.
Bejött a házba én pedig lassan becsuktam az ajtót és mellé sétáltam. 
- Sajnálom - közömbösen válaszoltam neki.Szívem vadul kalapálni kezdett,mikor elindultam volna,hogy vissza megyek a nappaliba de Harry magához rántott.
- Megijesztettél - suttogta.Arca ismételten közel volt az enyémhez,szavai valamilyen szinten megnyugtattak.
- Azért mert nem vettem fel a telefont?! - értetlenkedtem.
Talán kicsit túl reagálja ezt az egészet.Többször is előfordult már velem,hogy valakit kerestem és nem vette fel a telefont.De nem ijedtem meg biztos csak dolga volt.
- Tudod hányszor hívtalak? - erőltetett mosolyt arcára.
Megráztam a fejem,majd Harry egyik kezét elvette derekamról , s zsebébe nyúlt. Elővette telefonját és pötyögni kezdett rajta.
- 17 - szer. - mondta.
- Ne haragudj - mondtam halkan.
Lágy puszit nyomott homlokomra,mielőtt ujjaimat összefonta volna az övéivel. Kicsit játszadozott még ujjainkkal mielőtt óvatosan a kanapé háttámlájának döntött volna.Szabad kezével eltűrt arcomból egy oda nem illő tincset.Én a földet néztem,azon belül is a bokámon lógó ezüst láncot. Államat óvatosan megfogta,mielőtt fejemet felemelte volna. Nem akartam neki elmondani a telefont,teljesen felesleges lenne.Nekem újdonság az ilyen,de neki nem valószínű.Biztos nem én vagyok az első barátnője akit megfenyegetnek.Ha egyáltalán fenyegetésnek kell vennem.
- Nyomaszt valami? -kérdezte.
- Nem - varázsoltam arcomra legmeggyőzőbb műmosolyom.
Aprót bólintott.Hüvelykujjával arcomat simogatta. Gesztusa mosolyt csalt az arcomra.
- Nem fognak lecseszni,hogy eljöttél? - kérdeztem. Nem akartam,hogy miattam leszidják.
- Már rég végeztünk. Eddig csak toporogtam. A fiúk azt mondták,biztos csak egy kicsit egyedül akarsz lenni,ezért nem veszed fel - magyarázta - De nem tudtam elviselni a tudatlanságot,hogy nem tudom mi van veled - nézett mélyen szemembe.
Rámosolyogtam.Gyönyörű zöld szemei érzékien csillogtak,miközben bele olvadtak az én kék szemeimbe. Nagyokat nyeltem,hátha letudom gyűrni a késztetést,hogy elmondjam neki mi történt. Nem ment..Nem tudtam tovább vissza tartani a szavakat. Ajkaimat gyorsan az övére nyomtam. Ezzel állítottam le magam még mielőtt valami olyat tettem volna amit később megbánok...