30. Mint egy kísértet

 HELLY MORE

Surround You

Alkonyodik. Halkan lépkedek le a néma csöndbe burkolózó ház öreg lépcsőjén, mely minden egyes léptemnél hangosan nyekereg. Ajkaimat összepréselem, próbálok minél halkabb lenni, tekintettel arra, hogy a többiek valószínűleg még mind alszanak és kétlem, hogy örülnének egy ilyen korai ébresztőnek. Megkönnyebbült sóhaj szalad ki ajkaimon, mikor az utolsó lépcsőfokról is lelépek, majd miután magamban megdicsérem magam a konyha felé indulok. A helység - ahogy gondoltam - még teljesen kihalt, a Nap kora reggeli gyenge sugarai kellemesen simogatják arcom, ahogy könnyedén átszöknek az ablakot takaró hófehér csipkés függöny apró résein. Viszonylag hamar megállapítom, hogy magam sem tudom miért jöttem ide, hisz étvágyam nem kimondottan van, így magamhoz véve egy bögre kávét lépek ki a házból és sétálok le a tó partjáig, ahol kényelembe helyezem magam az egyik műanyagszékbe. Lábaimat felhúzom, napszemüvegemet szemem elé helyezem, s nagyot kortyolok a tejeskávémból. Ráérősen kortyolgatom kávémat, miközben a tegnap estén elmélkedem. Megnyugtató tudni, hogy Harry már nem neheztel rám, ugyanakkor valamiért mégis úgy érzem, nincs minden százszázalékosan rendben, s ez nem hagy nyugodni. Megrázom magam. 

Legalább most próbálj meg lazítani egy kicsit! - parancsolok magamra, miközben szabad kezemmel kifésülök pár arcomba nem illő tincset. Mély levegőt veszek, hirtelen ötlettől vezérelve szögezem le magamban, hogy innentől minden rossz dolgot elfelejtek, legalább erre a három napra. Nincs több szorongás, nincs több rossz kedv, amit a napról-napra közeledő búcsúzás vált ki. Alig észrevehetően bólintok egyet, azt hiszem ezzel pecsételem meg az elhatározott dolgokat magamban, majd ismét a tájra kezdek koncentrálni. Lassan kortyolgatom a kávém, minden apró részleten elidőzik egy kicsit a figyelmem, míg nem arra leszek figyelmes, hogy kávésbögrém teljesen üres, telefonom órája pedig egy órával többet mutat, mint pár perccel ezelőtt. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő. 

Könnyedén állok fel eddigi kényelmes helyemről és sétálok el egész a verandáig, ahonnan még egyszer visszanézek, majd kinyitom a bejárati ajtót, s belépek a házba. Ismét csönd fogad. Bögrémet hamar elmosom, majd továbbra is odafigyelve a csendre indulok el a lépcsőn, hogy visszamehessek szobámba, ahol Harry még az ágyon szétterülve alszik. Halkan nyitom ki az ajtót, amit amint belépek be is csukok, ám nem is ügyelek annyira a csendre, mikor megpillantom az üres ágyat. Közelebb megyek, napszemüvegemet és telefonomat könnyed mozdulattal dobom a szoba sarkában álló fotelba, majd megfordulok, hogy alaposan körbenézhessek a szobába. 

- Jesszusom - kapok mellkasomhoz, mikor hirtelen pillantom meg Harry fölém tornyosuló alakját. Arcán álmos, ugyanakkor pimasz mosoly pihen, próbálok nem a meztelen felsőtestére koncentrálni, így inkább arcát kezdem pásztázni, a szemkontaktus szinte azonnal kialakul. - Ne lopakodj - csapok óvatosan mellkasára, ügyelek rá, hogy semmiképp ne fájjon neki. 

- Te mondod, aki már egy órája úgy járkál a házban, mint egy kísértet? - neveti el magát, rekedtes hangja bejárja az egész szobát.

- Ez nem igaz! Nem is voltam bent a házban - tiltakozom, kezeimet csípőre teszem, próbálok komoly arckifejezéssel nézni Harryre, de ő csak áll és mosolyog. 

- Miért keltél fel ilyen korán? - kérdezi. Lassan lép el tőlem, utazótáskájához megy, amibe ruhái vannak. 

- Nem tudtam aludni. Te miért nem alszol? - kérdezek vissza, mikor felfogom, hogy mióta ismerem Harryt, még soha nem kelt ilyen korán.

- Megébredtem, mikor kimentél. Onnantól meg csak forgolódtam - válaszol, miközben bőszen kutakodik táskájában. Nem válaszolok, ráérősen sétálok el az ágyig, amin szinte azonnal el is terülök. Bár az ágy elég hamar kidobott, érzem, hogy most simán eltudnék aludni, ám az érzés nem tart sokáig. Harry könnyed mozdulattal kerül felém, ajkait azonnal az enyémre nyomja, könyökével fejem mellett támaszkodik meg, hogy így még közelebb kerülhessen hozzám. Boldogan csókolok vissza, kezemmel szinte azonnal tarkójához nyúlok, ujjaimmal kócos tincseibe túrok. 

- Kapaszkodj - suttogja, ám mielőtt megkérdezhetném, miért már meg is kapom a választ. Egyik pillanatról a másikra találom magam az ölében, lábaimat dereka köré kulcsolva tartom magam közel hozzá. Hátam a falnak dől, halkan kuncogok, ahogy Harry tincsei csiklandozni kezdik arcom, mikor ajkai nyakamat érik. Lábaim lassan érintik újra a földet, tekintetünk azonnal találkozik. A levegő bennakad, mikor Harry ujjai pólóm alá csúsznak, arcán elégedett mosoly pihen, élvezi, hogy még most is ilyen reakciót vált ki belőlem. 

- Mit művelsz? - kérdezem halkan, egy kuncogással vegyítem kérdésem.  Harry nem válaszol, pimasz mosolya még mindig arcán pihen. 

- Megyek zuhanyozni - válaszol könnyedén, gyors mozdulattal rántja le rólam a pólót. 

- Nem gondolod, hogy akkor neked kéne vetkőznöd, nem nekem? - nevetek, kezeimet mellkasára téve lököm kicsit távolabb magamtól. Szemei kikerekednek, soha nem voltam elutasító, bár biztos vagyok benne, hogy tudja; csak játszom. 

- Nem említettem, hogy te is velem jössz? - lép ismét közelebb, kezével a falon támaszkodik meg, közel a fejemhez. Magassága miatt fel kell néznem rá, tekintetem az összes felsőtestét borító tetkón elidőzik. 

- Ezt valahogy elfelejtetted megemlíteni - megyek bele a játékba, mire halkan elneveti magát. Arca hirtelen kezd közeledni az enyémhez, kezemmel egy könnyed mozdulattal állítom meg. 

- Sajnálom, de most egyedül fürdesz - mosolygok rá, s kezét ellökve a faltól indulok el távolabb tőle. Nem lep meg, hogy nem jutok messzire. Erős keze csuklóm köré tekeredik, egy pillantás alatt találom magam ismét a fal és Harry között, mindkét csuklóm fejem fölé fogva van a falhoz nyomva. Nagyot nyelek, szívem torkomban dobog. Harry pimasz mosolya zavarba hoz, érzem magamon égetően átható pillantását, s ez megőrjít. Ajkai vadul csókolnak meg, kissé megremegek, mikor Harry még közelebb jön. Kezeimet elengedi, azonnal tarkójához viszem őket, ahogy Harry felemel lábaim automatikusan tekerednek csípője köré. Hangos nevetésbe kezdek, ahogy elszakadunk egymástól, barátom saját lábamra állít, ahogy lassan átsétálunk a folyosón, egyenesen a fürdőig. Az ajtó becsukódik mögöttünk, Harry gyors mozdulattal zárja be, majd lök neki ismét az ajtónak, amitől az igen nagyot szól.

- Felkelted a többeket - suttogom, Harry kuncogva fúrja fejét nyakam, s vállam közé, amitől nekem is nevetnem kell. Ajkaink hamar ismét egymásra találnak, ruháink elszórva hevernek a járólapon, míg én hagyom, hogy Harry szorosan magához húzva engedje ránk a hideg vizet. 

- Jó reggelt! - köszönnek a többiek mosolygós arccal, ahogy a jóleső zuhany után felfrissülve lépünk be a konyhába. Harry vállamnál fogva húz magához, mosolyogva köszönünk vissza, majd ülünk le a többiekhez, akik körbeülve a hatalmas étkezőasztalt vizsgálják a választékot. 

- Arra gondoltunk, hogy napközben pihennénk, este pedig süthetnénk valamit kint az udvaron. Hoztunk sátrakat is. Állítólag pár kilométerre innen van egy hely, ahonnan gyönyörű a kilátás - Eleanor mosolyogva avat be minket a mai nap terveibe, ami így első hangzásra igazán jól hangzik. Mindig is imádtam sátrazni, kiskorom jut róla eszembe.

- És, hogy aludtatok? - ül le Louis, arcán hatalmas vigyorral, ami igen nevetséges. Harry elröhögi magát, tarkóját simogatva vet rám egy pillantást, egyik kezét combomra rakva nyitja szólásra száját: 

- Jól, csak korán keltünk. Ti? - próbálja terelni a témát, ám Louis arcán látom, hogy nem fogja ennyiben hagyni.

- Mi egész jól, annak ellenére, hogy hajnalok hajnalán arra ébredtem, hogy valaki bevágja a fürdőszobaajtót - meséli teljes színészi beleéléssel. Arcán látom, hogy nem haragszik, a többiekkel hangosan nevetünk válaszán. Halkan kuncogok, mikor Harry közelebb von magához, majd egy gyors csókváltás után a többi fiúval együtt vetik rá magukat a serpenyőre, amit Perrie akkor tesz le az asztalra.