31. Táborozók

HELLY MORE

 

Summer Paradise

A hely, amiről Eleanor mesélt még szebb élőben, mint amilyennek elképzeltem. A fű élénkzölden csillog, a fák fölénk magasodva nyújtanak egy kis árnyékot, mely igen életmentően hat a majdnem 40°C-s hőségben, így minden fa alatt töltött percet kiélvezünk. A tótól nem messze faházak húzódnak egymás mellett, egy viszonylag hosszabb szakaszon. Mindegyik kis házon látszik, hogy nem épp ma építették őket, de ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amitől még hangulatosabb a hely, s amitől még jobban elnyeri a tetszésem. Ugyan hoztunk sátrakat, közös megegyezés után mindenki egy-egy faházat foglal el. Amilyen szerencsések vagyunk Harryvel, azonnal kifogjuk az egyetlen olyan faházat, melynek nem, - vagy csak nagyon nehezen nyílik az ajtaja, így majdnem negyed óra kínlódás után jutunk csak be a kis házba. Amint belépek szemet szúr, hogy ritkán van használva a ház. A szoba egyik sarkában álló szekrény tetején vékony rétegben áll a por, az ágyon szépen összehajtogatott takarókból árad az a jellegzetes dohos szag, az ablakra feltett szúnyogháló több helyen ki van szakadva.
- Nem egy luxus szálloda - állapítja meg barátom, miközben az ágyra dobja táskáját. Eddig fel sem tűnt, mennyire elbambultam, így mikor kissé magamhoz térek, mosollyal az arcomon fordulok Harry felé, aki kissé zavaros arckifejezéssel néz körbe a szobában.
- Pont ez a legjobb benne - mosolygok halványan, majd hogy elérjem, hogy rám figyeljen oda megyek hozzá, s rövid csókot nyomok ajkaira. Figyelme azonnal rám terelődik, arcomat két keze közé fogva húz vissza miután elválok tőle, hogy egy kicsivel hosszabb csókot adhasson.
- Egyébként a sátrat is felállíthatjuk, ha jobban szeretnél sátorban aludni - dobja fel a sátorban alvás lehetőségét Harry.
- Rég aludtam már sátorban - válaszommal nem igazán válaszolom meg imént feltett kérdést, de ez úgy tűnik egyikünket sem zavarja igazán. Nem pazaroljuk az időt arra, hogy kipakoljunk, hisz legkésőbb holnap korán reggel már megyünk is vissza a tóparti házba, hogy összepakoljunk, s elinduljunk haza. Hiányozni fog a béke, amit a hátunk mögött hagyunk holnap, hisz itt annyira más minden. Ugyanakkor jó lesz ismét látni anyáékat, akik remélhetőleg nem ölték meg egymást ebben a pár napban. Harry ugyan kicsit késve, de megkapja a megfelelő választ iménti felvetésére, ugyanis mikor kilépünk a faház ajtaján máris szemünk elé tárul, ahogy a fiúk próbálják felállítani a sátrakat. Mosolyogva nézek rá Harryre, aki egy apró puszit nyom arcomra, majd már megy is segíteni, hogy minél előbb használatra készen legyenek a sátrak. Ahogy lassan sétálok oda Eleanorékhoz emlékek törnek fel bennem, ahogy még általános iskolásként ehhez hasonló helyekre mentünk táborozni, vagy csak túrázni egyet. Imádtam táborokba menni, szinte minden nyaramat táborba töltöttem, noha az elején még nem azért, mert annyira akartam. Szüleim munkája miatt ők is könnyebbnek látták ha táborban voltam, vagy épp Mr. és Mrs. Lawrencnél, így egy idő után megszerettem a tábort. Sok új barátot szereztem, nem beszélve arról, hogy rengeteg emlékkel gazdagodhattam.
- Így estig se lesznek felállítva a sátrak - állapítja meg Perrie, amint végig néz az öt fiún, akik épp azt próbálják kitalálni, hogy lehetne megoldani a sátor problémát. Niall hátsófertályát felénk fordítva mászik be az egyik sátorba, ami szinte azonnal rádől, hisz nem lett rendesen kibiztosítva. Szám elé kapva a kezem próbálom türtőztetni a nevetést, ám akárhogy próbálkozok az kitörik belőlem. Niall kissé zavart arckifejezéssel mászik ki a sátorból, kissé túljátszott, - kecses mozdulattal megigazítja haját, majd ő is nevetni kezd. Ezt követően körülbelül húsz percbe telik, míg felállítjuk az öt sátrat, amiknek buherálásába a végén már mi lányok is besegítünk. 

A Nap már lassan eltűnik a horizont mögött, az ég a narancssárga megannyi árnyalatában tündököl. Egy  műanyagszékben ülök, lábaim Harry ölében pihennek, aki tőlem jobbra foglalt helyet egy ugyanolyan műanyag székben, amiben mindenki más is ül, Louist kivéve. Ragaszkodott hozzá, hogy öngyújtó és minden más segítség nélkül gyújt tüzet, így körülbelül már tíz perce guggol a kijelölt tűzrakóhely mellett, s próbál tüzet csiholni.
- Lou, még mindig nem gondoltad meg magad? - kérdezi nevetését elfojtva Zayn, aki azonnal kisebbre húzza magát, ahogy Louis rá néz. Elnevetem magam, ahogy fejemben megjelenik az a gyilkos pillantás, amivel Louis valószínűleg bombázta Zaynt, aki ezt követően inkább úgy döntött csöndben marad.
- Kicsim, megtennéd, hogy kihozod a táskámból szúnyogriasztót? - szólal meg Eleanor, arcán halvány mosollyal. Louis azonnal felé kapja a fejét, szemöldökét ráncolva adja tudtunkra, hogy nem tudjuk átverni.
- Persze, csak előbb tüzet gyújtok - mosolyog bájosan Elre, aki ezt hallva hátraszegi fejét. Percek telnek el eseménytelenül, lassan már mindenki feladja a próbálkozást, hogy meggyőzze Louist, ám ekkor csoda történik.
- Na jó! Adjon valaki egy öngyújtót - pattan fel eddigi guggoló helyzetéből a barna hajú srác, mire mindenki elneveti magát, majd Zayn feláll, és egy öngyújtót nyom Louis kezébe, aki ennek segítségével fél perc alatt tüzet gyújt. Fél óra múlva már mindenki jóllakottan dől hátra a székében, s figyeli Niallt, aki gitárral a kezében ül, egy ismerős dallamot pengetve. A hangulat fantasztikus, ennél jobb nem is lehetne. Nagyokat nevetünk, mindenki jobbnál-jobb sztorikat mesél, melyek közül nem egy olyan van, ami csak nekem újdonság, hisz a többiek átélték.
- Az nagyon kellemetlen volt - reagál Liam, mikor Zayn elmeséli, hogyan is szakadt el Liam nadrágja több mint 9000 fős közönség előtt. - Életem egyik legkínosabb pillanata volt - magyarázza, mire elnevetem magam. Órák telnek el így; történetet történet követ, amik egyesekből jóleső nevetést idéz elő, míg másokban kellemetlen emlékeket ébreszt fel. Nem tudom pontosan, hány órakor dönt úgy a társaság, hogy ideje lefeküdni, de a következő pillanatban már élvezve Harry szoros ölelését indulunk el a sátor felé. Mindenkitől elköszönünk, majd behúzzuk a cipzárt, s lassan mindenkit maga alá temet a csönd. Tücskök ciripelésének, s az erdő zajának egyvelege könnyedén szökik be a sátor vékony falain, miközben én lassan, szempilláimat rebegtetve alszom el Harry karjai között.

___________________________________

 

Sziasztok Drága Olvasók! 

 

Először is sajnálom, hogy ismét késtem, ahogy azt is, hogy ez a rész elég rövid lett, de ennyire tellett így késő este. Hosszától függetlenül remélem elnyeri a tetszéseteket, szerintem egész aranyos rész lett. Köszönöm a pipákat, illetve a megjegyzést, ami az előző részhez érkezett!
Nem is húznám tovább a szót! Jó olvasást, és további szép nyarat!
Millio Puszi xx