10.Nem tudom hol vagyok

Sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a feliratkozókat, és külön köszönet azoknak, akik pipáltak illetve megjegyzést írtak az előző részhez!

Jó olvasást!

Puszi, 

Alice W.

Elviselhetetlen volt szemeimnek ahogy a nap sugarai beférkőztek a sötétítő függöny kis résein. Szememhez kaptam,hogy megóvjam őket,ám hamar elterelődött szememről a figyelmem. Hirtelen döbbentem rá a tényre,hogy nem tudom hol vagyok. Hatalmas lendülettel ültem fel az ágyban. Körülöttem mindenfelé párnák voltak szétdobálva. Ahogy magam mellé pillantottam,s megállapítottam,hogy nem egyedül töltöttem itt az éjszakát rettenetesen megijedtem. Próbáltam valami olyat keresni a szobában ami eszembe juttatja,vagy legalább segít abban,hogy rájöjjek hol is vagyok igazából. Fejfájásom ami minden egyes kínzó megmozdulásommal fokozódott,most figyelmen kívül hagytam. Kiszálltam az ágyból mielőtt végig néztem volna magamon.A ruhák amik rajtam voltak kétségtelenül másé voltak,hiszen én nem hordok férfi pólót. A póló combközépig ért s látszott rajta,hogy egy erős testalkatú férfié.Teljesen kétségbe voltam esve,hiszen teljesen elfelejtettem mi történt előző este. Hajamba túrtam miközben körbe néztem a szobába s próbáltam megtalálni a ruháimat. Mindent eldobtam ami a kezembe volt,mikor eszembe jutott,hogy mit kell tennem. Remegő kézzel nyúltam a táskámhoz amiből előkotortam a telefonomat. Alig bírtam beírni barátom telefonszámát,hisz azt sem tudtam vele mi van. Fel lélegeztem mikor elkezdett kicsengeni, ám türelmetlenül toporogtam mikor nem akarta fel venni. Kezdtem teljesen kiborulni,mi van ha nem fogja fel venni?

-Igen? -szólt bele szórakozott hanggal. Jó érzés söpört végig rajtam,még úgy is,hogy  nem tudom miért van ilyen jó kedve. 

- Harry,úr isten.Hol vagy?- idegeskedtem. A telefonból mély kuncogást lehetett hallani,kezdtem még jobban összezavarodni. 

-Mögötted - ütötte meg a fülem a megnyugtató férfi hang. Elkaptam a fülemtől a telefont,s az ajtóban álló fiúhoz rohantam.Szinte azonnal nyakába ugrottam,pedig amikor megpillantottam haragudni akartam rá,amiért rám hozta a szívbajt.Ölelését csak pár másodperc múlva érezhettem magamon a meglepettség miatt, de jobb később mint soha. Fejemet nyakába nyomtam úgy bújtam hozzá. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor kezdtem felfogni,hogy ezek szerint Harrynél vagyok.Ennek a megállapításában közre játszott,hogy mikor elengedtem őt láttam,hogy nem visel mást csak egy melegítő nadrágot. Tökéletes felsőtestét megvillogtatva éreztem,hogy a vér az arcomba tódul,s úrrá lesz rajtam a pirosság. Arcán féloldalas mosoly kunkorodott arcom láttán , ezért óvatosan mellkason ütöttem. 

-Ezt most miért?- emelte fel kezét még mindig mosolyogva.

-Tudod,hogy megijedtem?- nyafogtam. Lesújtó volt mikor eszembe jutott,nem tudom mit csináltam előző este illetve hogyan keveredtem ide. Harryre néztem aki arcomat figyelte,remélve le tud vonni belőle valamit arról mik zajlanak most a fejemben. Annyi kérdés volt bennem a tegnap estével kapcsolatban,amit egyszerre fel sem lehetett volna tenni. 

- Éhes vagy?-ölelt magához derekamnál. Már a gondolattól is rosszul lettem,miszerint ennem keljen valamit. Nemlegesen megráztam a fejem,de értékeltem,hogy mennyire figyelmes így hosszú puszit adtam arcára. Mosolyogva bólintott egyet, s lassan kifelé kezdett húzni a szobából.Miközben végig haladtunk a lakáson felmértem mindent amit tudtam őrjítő fejfájásom miatt.Próbáltam nem az idegtépő kérdéseimre koncentrálni,amik akárhogy is próbáltam nem hagytak nyugodni s minden perccel csak több ilyen kérdés szállta meg elmém. Alsó ajkam harapdáltam miközben hátulról végig mértem Harryt. Melegítője lazán lógott le csípőjén,megvillantva fekete Calvin Klein boxerének gumis részét.Tekintetem izmos hátára vezettem,ami kicsit megfeszült mikor nyújtózkodott egyet.A falak tört fehérhez hasonló árnyalatúak voltak,s mindenhol rend volt.Kivéve a hálószobába,gondoltam magamba. Zavarba estem mikor eszembe jutott,hogy nem viselek mást csak egy bugyit meg Harry pólóját. A nappaliba érve nagyot szippantottam a friss levegőből ami a nyitott ablakokon keresztül árasztotta el az egész helyiséget. Fejem kezdett érezhetően kitisztulni, s reméltem hogy így az engem nyomasztó kérdések is eltűnnek. Akárhogy próbálkozhattam elűzni azokat az isten verte gondolatok s meg nem válaszolt kérdéseket,csak ezekre tudtam gondolni. Valamit tennem kellett,hiszen nem tudtam semmi másra koncentrálni.Nem fogok hazudni,sokkal szívesebben szemléltem volna Harry félmeztelen testét ami egy pillanat alatt rabul is ejthetett volna. Mire észbe kaptam Harry egy bögrét nyújtott felém,s orromat azonnal megcsapta a frissen főzött kávé illata. Hálásan rá pillantottam mikor elvettem kezéből a bögrét majd hagytam,hogy letelepedve mellém vállamnál átkaroljon. Figyeltem,ahogy belekortyol a kávéjába,majd én is így tettem. Hatalmas lelkierő kellett,hogy rávegyem magam végre a beszédre.A folyamatos csend egy idő után kezdett az őrületbe kergetni. 

-Harry..-szólaltam meg alig hallhatóan.

-Mmm?-kínosan éreztem magam,hiszen fogalmam nem volt a tegnap estéről. Egészen addig emlékszem rá,mikor vissza mentünk a többiekhez,s Harry erősen megölelt.Emlékeztem arra,hogy min gondolkodtam,s hogy min nem akartam gondolkodni..De utána,teljes a sötétség. 

-Mi történt tegnap este?-kérdeztem végül halkan. Ijedtség tört rám,mikor eszembe jutott,hogy teljesen magamon kívül voltam éjjel,s nem tudtam mire vetemedhettem.Esetleg Harryvel..

Félve néztem a mellettem ülő fiúra aki hatalmas mosollyal ült mellettem bögréjét bámulva.A kérdések megduplázódtak a fejemben,egyszerűen nem tudtam mire venni mosolyát még akkor sem ha nagyon aranyos volt. Pár idegtépő másodpercig még nézte a kávéval teli bögréjét,majd tekintetét rám szegezte,s arcomat kezdte fürkészni.Mintha élvezte volna,hogy megöl a kíváncsiság miközben ő ilyen jól mulat rajtam.Láttam arcán ahogy fel eleveníti a tegnap este történteit amitől egy kicsit kirázott a hideg.

- A tegnap este elég eseménydúsan telt - mondta pimasz mosollyal, rekedtes hangján,ami most olyan volt mintha mélyebben csengett volna. A szívem hevesebben kezdett verni.Épp,hogy nem szakadt ki a mellkasomból,miközben gondolkodtam mit érthet azon,hogy eseménydús. Nem mondhatom megszokottnak a tegnap estémet,hiszen életemben nem voltam még annyira részeg,hogy ne emlékezzek a történtekre.Valahol legbelül szégyelltem is magam ez miatt.

-Vagyis?- sürgettem.Mosolya még jobban összezavart,mert nem tudtam ez azért pihen arcén mert nem történt semmi,esetleg össze akar zavarni?A legrosszabb még is az volt amire még gondolni sem mertem.Nem mintha nem szerettem volna,de még nem tartottam magam elég késznek,s ezt ő is pontosan tudta. Lélegzetem vissza fojtottam úgy figyeltem arcvonásait,amik akármennyire is szerettem volna semmi konkrétat nem árultak el. Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni,és ezt ő is látta rajtam,hiszen lassan szólásra nyitotta száját.

- Mennyire emlékszel a tegnap estéből? - emelte rám tekintetét.Pár másodpercbe bele telt míg felfogtam kérdését,hiszen lüktető fejfájásom mellett ez nem ment valami könnyen.

- Odáig minden tiszta,hogy kimentem levegőzni..utána vissza mentünk és te megöleltél. Aztán még dereng talán az is,hogy Zayn megérkezett még egy kör..hú nem is tudom milyen koktéllal.Ennyi - sóhajtottam. Tekintete rajtam pihent,éreztem ahogy szó szerint remegni kezdek.

- Arra már nem emlékszel mikor Max rád mászott?-kérdezte halkan.A szavam elakadt,s a torkomba gombóc szorult. Max? Milyen Max?Semmi ilyen nem rémlett.

- N-Nem.-dadogtam.- Arra sem emlékszem,hogy kerültem ide - néztem körbe a nappaliban. Tekintetem megakadt a nyitott ablakon,ami felfedte az égen gyülemlő sötét felhők hadát. Megráztam a fejem majd vissza néztem a mellettem ülő fiúra. Szemei csillogtak,ám most nem azt a boldog csillogást láttam benne. Volt egy olyan érzésem,hogy nagyon megbántottam tegnap este.

-Harry én nagyon -hangom elcsuklott-sajnálom - nyögtem ki. Nem tudtam mit mondani,szégyelltem magam még úgy is,hogy nem tudtam mindent a tegnapról. Kuncogott egyet halkak.

- Nem haragszom rád,Hell.Senki nem haragszik. - mosolygott - Egyébként én hoztalak ide - mondta.- Mindegyikünk bérel egy házat a közelben.-magyarázta. Aprót bólintottam,miközben még mindig gyötörtem magam a tegnap este miatt.Még csak egy részletet fedett fel nekem,de már most ostorozom magam.Hogy tehettem vele ilyet?Nem akarok bele gondolni abba,milyen rosszul esett neki az amit csináltam.Nem voltam képes szavakat képezni a torkomban akadt hatalmas gombóc miatt.

- Meg valami telefonhívásról beszéltél - szívem kihagyott pár ütemet mikor meghallottam szavait. Nagyot nyeltem,próbáltam elfedni magam de mikor rá néztem akkor minden kitörőben volt. Szívem összeszorult tanácstalan arcán.-Azt mondtad nem mondod el mert nem akarsz ezzel aggasztani.-folytatta. Kezemmel hajamba túrtam miközben könyökömmel térdemen támaszkodtam.Pár percig nem hallottunk mást,csak ahogy a szél egyre hevesebben fúj oda kint,s ahogy az ég néha megdörren.Mocorgása rávezetett,hogy lassan felemelkedjek,s élénken csillogó zöld szemeibe mélyesszem kék szemeim.A sírás már a "küszöbön" volt, éreztem minden levegővételnél.

-Felhívtak telefonon tegnap - halkan kezdtem bele történetembe.Rá kellett jönnöm,hogy attól mert véresre harapom alsó ajkam még nem esek túl hamarabb semmin. - Azt mondták kerüljelek el..-suttogtam.Nem mondott semmit ezért fojtattam. - Meg,hogy nézzek a hátam mögé - nem figyeltem arcát. Fejem lehajtottam,hogy vállamon lehulló hajfüggönyöm eltakarja arcom. Kicsit megugrottam mikor az ég egy hatalmasat dörrent,de a néma csend még aggasztóbb volt. Két erős kéz lassan húzott közel magához,megszüntetve ezzel minden köztünk lévő távolságot. Magamba szippantottam friss illatát,miközben ő hátamat simogatta.Megnyugtatott közelsége,s ezt ő is tudta.

-Miért nem mondtad? - kérdezte halkan.Eddig azt gondoltam,ha esetleg megtudja és felteszi ezt a kérdést azonnal tudni fogom mit mondjak..De mikor eljött az alkalom,semmi értelmes válasz nem akart kijönne belőlem.Én magam sem tudtam volna egy olyan indokot mondani ami teljesen jogos lett volna.

-Én nem is tudom - suttogtam mellkasába. Éreztem,hogy hajamba puszil. Szemem összeszorítottam,miközben hagytam hogy ölelése minden pillanattal erőteljesebb legyen.Idővel már a dörgések sem ugrasztottak meg,hiszen karjaiban biztonságban éreztem magam.

-Érzem,hogy te sem mondasz el valamit.-adtam hangot a fejemben összegyűlt gondolatoknak.Abba hagyta hátam simogatását egy pillanatra,majd lassabban mint az előbb fojtatta.Izgatott voltam,de ugyanakkor féltem is,hiszen nem tudtam,hogy mit fog mondani.Egyik felem reménykedett,hogy csak én képzelődök de valahol legbelül tudtam,hogy nem így van.

-Az igazság az,hogy..- a csengő éles,hosszadalmas hangja félbe szakította,engem pedig elöntött a csalódás,miszerint nem tudom meg mi zavarta Őt tegnap este...