8.Tartsd magad távol..

- ajánlott zene -

Az érzéseim egyre inkább irányíthatatlanok voltak. Nem tudtam parancsolni a gondolataimnak,amikor Harryről volt szó. Testemen libabőr futott végig ha csak meg hallottam a nevét és szívem más tempóban kezdett dobogni. Az agyam nem kimondottan akarta befogadni ezt a fajta érzést. Minden porcikám érthetetlenül ellenkezni akart. Hosszú órákon át tudtam töprengeni azon,hogy mi is fogott meg ebben a fiúban. Hálás leszek neki amíg élek,az miatt az este miatt mikor segített,de nem magyarázhatom ezzel hirtelen feltört érzéseimet amik minden nappal és együtt töltött perccel erősödnek. Elgondolkodtató,mi lenne most ha akkor este nem segít nekem. Mikor a szemembe néz csak még inkább meg győződök arról,hogy bármilyen hasonló helyzetben a segítségemre lenne. Valahol a fejemben ott van a tudat,hogy nem szabadna bele szeretnem ebbe a göndör hajú,zöld szemű fiúba,de a szívemnek még az agyam sem tud parancsolni. Egy életre szóló sebeket szerezhetek ez alatt a kapcsolat alatt,de melyik kapcsolat nem hagy maga után sebeket?! Jó érzés volt,hogy most semmi nem zökkentett ki és szabadon elmélkedhettem mindenen. Ez a jó abban ha egyedül vagyok. A telefonomat kikapcsoltam és eltűntem a világ elől. Csak ültem,és elgondolkodtam olyan dolgokon,amiken egyébként nem tudok vagy épp nem merek. Rám inkább az utóbbi igaz. Nem merek bele gondolni,milyen lesz majd elköszönni tőle,úgy hogy tudom..Az a végleges búcsú. Megráztam a fejem. Nem akartam ilyenekre gondolni.Saját magamat kínzom az ilyen elfojtott gondolatokkal,amiknek ráadásul semmi értelmük sincs. Halk sóhajtásom teljesen betöltötte a sötét,s halk nappalit. A falon lévő óra hangja illetve a kinti ciripelés néha megütötte a fülemet,de ezekkel kevésbé foglalkoztam. A mai nap egy filmként pörgött le a fejemben. Minden Harry által megtett gesztust lassított felvételként dolgoztam fel,egészen a búcsúig. Megállapítottam,hogy ez a nap még gyorsabban telt el mint az eddigiek. Igazság szerint,az késztetett rá az ilyen elmélyedt gondolkodásra,hogy nem tudtam aludni. Egyre többször kísértettek rémálmok,már akkor is ha csak elpilledtem. Fejemet lassan az óra irányába vittem,mielőtt megállapítottam volna a pontos időt. Mély lélegzet vétel után,fel álltam,hogy felvonszolom magam az emeletre. Szobámba belépve megcsapott a nyitott ablakon beáradó friss levegő. Az ablakhoz sétáltam és mielőtt teljesen elhúztam volna hófehér függönyöm felmértem a holdat ami most teljes egészében pompázott az égen. Ilyenkor törnek rám a legjelentéktelenebb dolgok,amiken lehet gondolkodni. Most még is teljes ürességet éreztem magamban..pillanatok alatt döntött le a fáradtság. Lassan feküdtem be a puha ágyba.Kidugtam az egyik lábamat a takaró alól és felhúztam térdem. Hátamon feküdtem és egy messzi pontot néztem a falon.Tekintetem végig futtattam a szoba minden egyes részén. Miközben gondolataim még mindig a mai nap körül forogtak. Annyi kérdés van bennem, amit mikor alkalmam lenne nem teszek fel Harrynek,de most meg bennem van a kíváncsiság,hogy megtudjam őket. Csak forgolódtam a hatalmas fehérrel bevont ágyban.A párnáim összevissza hevertek körülöttem. Azon kívül,hogy forgolódtam semmit nem tudtam csinálni. A gondolataim felemésztettek. A telefonomat mikor bekapcsoltam 10 órát mutatott.Mostanában későn alszom el,ezért nem láttam rá sok esélyt,hogy ez most sikerülni fog.Törökülésbe ültem,beletúrtam hajamba. A kezemben lévő telefon halk zizegésbe kezdett, ami kicsit kizökkentett gondolataimból. A képernyőre tekintve kicsit megnyugodtam

- Szia kicsim - rekedtes mély hangja búgott a telefonba mikor beleszólt.A "kicsim" szó hallatára megremegtem. Jó érzés söpört végig rajtam,ettől az egy apró szótól.Másoknak biztos nem volt nagy jelentősége,egy ilyennek..nekem még is sokat jelentett.

- Szia - hangomból sugárzott a szégyenlősség.Ez rám nem volt jellemző. Még is úgy éreztem,Harry előtt nem kell titkolnom milyen is vagyok.Mindenki a kemény és magabiztos Helly Moor-nak ismert meg.De ez közel sem így van. Régen nem vagyok már az az erős és magabiztos Hell. Ez mind eltűnt mikor jó pár ember teljesen a földig tiporta az önbizalmam. Senki nem tudott még ilyen érzéseket kiváltani belőlem.Érdekes bele gondolni,hogy Nick három év alatt nem ért el nálam annyit mint Harry három nap alatt.Ebből is látszik,hogy sokat számít a személyiség.

- Felkeltettelek? - aggodalommal teli hanggal kérdezte.

- Nem. Forgolódok - nyugtattam meg.

- Veled szeretnék lenni - halkabban beszélt.Nevettem egyet halkan.Aslóajkam fogaim közé vettem,miközben válaszomon tanakodtam.Az érzés ami akkor rám tört azt sugallta,hogy én is vele szeretnék lenni.Nagyon.

- Gyere át - lassan jöttek ki számon a szavak.Amolyan kérésnek hangzottak szavaim.A vonal másik végén pár másodpercig néma csönd volt,de a néhai mocorgásból tudtam,hogy még vonalban vagyunk. Vártam a választ,hogy mit fog mondani.

- Komolyan?-Mosoly kunkorodott számra,mikor kérdését feltette.

- Igen - magabiztosabban válaszoltam.Nevetést hallottam. Tudtam,hogy tetszik neki az,hogy én hívtam át.

- Nemsokára ott vagyok - hallottam.Lassan vettem el a fülemtől a telefont miután az egy halk hangot adott,így jelezve,hogy Harry szétkapcsolt. Óvatosan elhajítottam,ennek eredményeként telefonom a párnák sokasága között landolt. Még pár percet ültem az ágyban mozdulatlanul majd kimásztam az ágyam melegéből. A kedvem azonnal hatalmas fordulatot vett.Az eddigi gondolataim Harry telefonjával el szálltak a fejemből és boldognak éreztem magam. Lebolyongtam a lépcsőn közben pedig a fa korlátot szorítottam. Épphogy leértem az ajtón halk kopogást lehetett hallani.Kicsit gyorsabban szedtem az ajtó felé a lábam ,majd elfordítottam a kulcsot és levettem a láncot. Az ajtó kinyílt Ő pedig ott állt az ajtóban ellenállhatatlan mosollyal az arcán. Gödröcskéit csak az utcai lámpák illetve a kerti lámpák halvány fénye világította meg.Szemével végig pásztázta testem. A fehér francia bugyim,illetve a fehér toppom nem sokat takart, ő pedig ezt kihasználta.Mikor ismét szemembe nézett mosoly húzódott arcomra,ő pedig halkan kuncogott egyet. Félre álltam az ajtóból,hogy betudjon jönni aztán becsuktam az ajtót. Bokaláncomat nézegettem miközben Harry lerúgta a cipőjét. Nehezen tudtam visszatartani mosolygásom mikor láttam,hogy két kéz a derekamra fonódik. Felnéztem.Harry arca közel volt az enyémhez,ajkai súrolták az enyémet. Pár másodperces tétlenkedés után Harry ajkai az enyémre tapadtak...Az oldalamon feküdtem.Harry hátulról húzott magához szorosan. Semmi nem történt köztünk mióta itt van,nem érzem,hogy készen állnék rá és ő ezt elfogadta. Most se érzem magam álmosnak pedig már éjfél is elmúlt.Harry néhai,alig hallható horkolása mosolyt csalt az arcomra.Forró lehelete csiklandozta a bőröm mikor fejét óvatosan a fejem és vállam közé nyomta. Hasamnál ölelt erős kezével,míg a másik kezével az én kezemet fogta. Bár álmosnak nem éreztem magam,hamar azon kaptam magam,hogy szemeim lassan..lecsukódnak.

Reggel az óra szerint fél kilenckor keltem. Már majdnem megijedtem,mikor megfordultam és valaki feküdt mellettem.Arca nyugodt volt, szemeit lehunyta. Lágy puszit nyomtam még alvó barátom arcára,mielőtt óvatosan megpróbálkoztam volna a felkeléssel.Eleinte nem akart elengedni,fogása minden próbálkozásommal erőteljesebb és ragaszkodóbb lett.Nagy nehezen sikerült felülnöm az ágy szélére és erőt gyűjtöttem magamon,hogy elinduljak valamerre. Halkan szedtem össze az aznapi ruháimat,majd bevonultam a fürdőszobába. Féltem belenézni a hatalmas tükörbe ami a mosdó felett lógott.Soha nem szerettem magam megnézni. Most viszont meglepődtem azon amit láttam.Kipihentnek éreztem magam és ez arcomon is látszott.Szemeim játékosan csillogtak,hajam szokás szerint kicsit hullámosan lógott le vállamról majdnem könyökömig. Kivételesen megvoltam magammal elégedve. Megmosakodtam,fogat mostam és hajamat átfésültem. Magamra kaptam a ruháimat és halkan kimentem a fürdőből. Harry szétterülve feküdt a hófehér ágyban. Mosolyogtam egy halványat majd halkan kimentem a szobából. Lementem a konyhába és elővettem a palacsinta sütőt. Bekapcsoltam a hűtő tetején lévő kis televíziót és egy zenecsatornára léptettem. Halkan dudorásztam a zene dallamát ami épp ment közben pedig a nutellás üvegből kanalazgattam és az épp sülő palacsintára figyeltem.Megijedtem mikor két kéz váratlanul derekam köré tekeredett és Harry gyors puszit adott a nyakamra. Ijedtségem hamar a boldogság váltotta fel.Fejét vállamon pihentette és nézte mit csinálok.

Miután megreggeliztünk Harryt már hívták is,hogy mennie kell így megint egyedül maradtam. Úgy utáltam az elbúcsúzást.Nem csak akkor mikor Harrytől kellett,hanem alapból.De ilyenkor kimondottan. Szóval most a kertben fekszek a függőágyban és megint olvasok. A fák által nyújtott árnyék miatt kellemes idő van. Valószínű ha a napon ülnék nem bírnám ki itt kint.Hatalmas a hőség. Keresgélni kezdtem mikor hallottam a telefonom sűrű búgását. A szám ismeretlen volt.Nem szokásom fel venni azt ami ismeretlen,de most valamiért mégis megtettem. A fülemhez emeltem a fehér készüléket és már bele szóltam volna,mikor valaki megelőzött.

- Jobb ha mostantól a hátad mögé nézel.Tartsd magad távol Harrytől..- utasított majd szétkapcsolt.Ledöbbenve feküdtem tovább a függőágyban.Próbáltam összekapni a gondolataim,hogy miért és ki lehetett az előbbi telefonáló.Mikor már józanul gondolkodtam rájöttem,felesleges bármelyiken is gondolkodnom. Rengeteg utálót szereztem magamnak ezzel a kapcsolattal, és a mai világban már bárki megszerezhette a telefonszámomat is. Tanácstalan voltam. Kipattantam a  függőágyból és a házba mentem.A nappaliban járkáltam fel - alá,telefonomat kezemben szorongattam. Azon töprengtem..most tényleg meg lettem fenyegetve?! Nem tudom hány órán keresztül ültem úgy a nappaliban ezen elmélkedve,hogy senkinek nem vettem fel a telefont , és semmire nem reagáltam.

Megugrottam azonban mikor valaki hosszan nyomni kezdte a csengőt. Nem siettem,így szépen komótosan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Az ajtóban Harry állt,de nem azzal a nyugodt,elbűvölő arcával.Ideges volt.

- Megmondanád miért nem veszed fel a telefont? - már majdnem kiabált.

Bejött a házba én pedig lassan becsuktam az ajtót és mellé sétáltam. 

- Sajnálom - közömbösen válaszoltam neki.Szívem vadul kalapálni kezdett,mikor elindultam volna,hogy vissza megyek a nappaliba de Harry magához rántott.

- Megijesztettél - suttogta.Arca ismételten közel volt az enyémhez,szavai valamilyen szinten megnyugtattak.

- Azért mert nem vettem fel a telefont?! - értetlenkedtem.

Talán kicsit túl reagálja ezt az egészet.Többször is előfordult már velem,hogy valakit kerestem és nem vette fel a telefont.De nem ijedtem meg biztos csak dolga volt.

- Tudod hányszor hívtalak? - erőltetett mosolyt arcára.

Megráztam a fejem,majd Harry egyik kezét elvette derekamról , s zsebébe nyúlt. Elővette telefonját és pötyögni kezdett rajta.

- 17 - szer. - mondta.

- Ne haragudj - mondtam halkan.

Lágy puszit nyomott homlokomra,mielőtt ujjaimat összefonta volna az övéivel. Kicsit játszadozott még ujjainkkal mielőtt óvatosan a kanapé háttámlájának döntött volna.Szabad kezével eltűrt arcomból egy oda nem illő tincset.Én a földet néztem,azon belül is a bokámon lógó ezüst láncot. Államat óvatosan megfogta,mielőtt fejemet felemelte volna. Nem akartam neki elmondani a telefont,teljesen felesleges lenne.Nekem újdonság az ilyen,de neki nem valószínű.Biztos nem én vagyok az első barátnője akit megfenyegetnek.Ha egyáltalán fenyegetésnek kell vennem.

- Nyomaszt valami? -kérdezte.

- Nem - varázsoltam arcomra legmeggyőzőbb műmosolyom.

Aprót bólintott.Hüvelykujjával arcomat simogatta. Gesztusa mosolyt csalt az arcomra.

- Nem fognak lecseszni,hogy eljöttél? - kérdeztem. Nem akartam,hogy miattam leszidják.

- Már rég végeztünk. Eddig csak toporogtam. A fiúk azt mondták,biztos csak egy kicsit egyedül akarsz lenni,ezért nem veszed fel - magyarázta - De nem tudtam elviselni a tudatlanságot,hogy nem tudom mi van veled - nézett mélyen szemembe.

Rámosolyogtam.Gyönyörű zöld szemei érzékien csillogtak,miközben bele olvadtak az én kék szemeimbe. Nagyokat nyeltem,hátha letudom gyűrni a késztetést,hogy elmondjam neki mi történt. Nem ment..Nem tudtam tovább vissza tartani a szavakat. Ajkaimat gyorsan az övére nyomtam. Ezzel állítottam le magam még mielőtt valami olyat tettem volna amit később megbánok...