7.Még el sem kezdődött a nyár

Sziasztok Kedves Olvasók!

Köszönöm a sok támogatást, amit az eddigi részeknél nyújtottatok nekem! Sokat jelent, minden egyes kedves szó!

Jó olvasást ehhez a részhez is!

Puszi, 

Alice W.

Kezével lágyan simogatta bőröm,a pólóm és a nadrágom között. A friss levegő nyugtató hatású volt, minden rossz emléket kizárhattam a tudatomból. Érintése megnyugtatott, energiával öntött el. Örökké így tudtam volna maradni. A fű csiklandozta a lábam miközben be hajlítottam. Harry lassan fészkelte magát két lábam közé, ezzel megint fölém kerekedve. Lélegzetvételem lassabb lett,miközben a távolság folyamatosan meg szűnt közöttünk. Illata tébolyítóan hatott rám,fürtjei bebarangolták arcomat. Nagy keze lassan csúszott végig a combomon,majd lassan könyökölt rá,hogy így még közelebb kerüljön hozzám. Ajkaink súrolták egymást,miközben felmérte arcom eddig nem ismert részeit. Nevettem mikor fejével kicsit eltolta a fejemet,hogy hozzáférjen nyakamhoz. Lágy csókok sokasága halt el nyakam és állam közötti részen. Állam vonalán végig futott a libabőr,miközben folyamatosan haladt felfelé. Ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze,miközben kezemet kiszabadítva ujjaimmal göndör fürtjeibe túrtam. Csókcsatánk kezdetét vette,és a jelek szerint mindkettőnk élvezte.Nyelve bejutásért könyörgött,ám a móka kedvéért én ezt nem adtam meg neki. Hamar rájött mi is a célom.Ajkaim szétnyíltak mikor alsó ajkamat harapás érte. A bejutást amiért már egy ideje könyörög,megszerezte. Keze pólóm aljánál pihent, ziláltam mikor éreztem bőrét a derekamon. Ajkaink elváltak egymástól,ám a távolság nem szűnt meg köztünk.Mellkasom gyorsan hullámzott az előbbi csók miatt. Harry apró puszit lehelt az orromra,majd vissza gurult mellém. Egy laza mozdulattal hasamra fordultam és figyeltem a mellettem fekvő srácot. Arca nyugodt volt,fürtjei elterültek a pléden amin feküdtünk. A csend ami akkor ránk telepedett, rá késztetett a legapróbb dolgok megfigyelésére is. Fejemet kezemen pihentettem,miközben hallgattam a madarak csicsergését,illetve a mindennapi zajok moraját. Gondolataim akaratlanul is a tv-ben hallottakra terelődtek. Bennem motoszkált a kíváncsiság,hogy miért így áll mindenki Harry kapcsolataihoz.De egy dolog magunkban megfogalmazni.Bátorság kell hozzá,hogy rá kérdezzünk. Ahogy általában,most is ott van bennem,hogy mi van ha nem is szeretném tudni..ha jobban járnék ha nem tudnám.

- Miért áll mindenki olyan rosszul a kapcsolataidhoz? - még én magam sem voltam biztos benne,

hogy fel akarom tenni a kérdést,de túl nagy kíváncsiság volt bennem ezzel kapcsolatban. Fejét felém fordította,szemei szinte azonnal egyesültek az enyémmel. Ajkai szétnyíltak,és egy alig hallható sóhaj szökött ki rajta.

HARRY STYLES

Az eddigi kapcsolataim sorra dőltek össze, olyan könnyedén akár egy homok vár. Mire a sajtó hírt tudott volna csinálni egy kapcsolatomról már mással voltam. Furcsa,mikor az ember nem tudja azt mondani,hogy " Na igen, Ő az " mert nem érzi ezt senkinél. Mindig azt hittem velem van a hiba,és nekem kell változnom azért,hogy megtaláljam azt akit igazán szerethetek,akiben meglátom azt ami egy életre megragad.Azt hiszem ez volt az oka annak is,hogy olyan gyakran cseréltem barátnőt. Nem akartam feladni a keresést. Tudtam,hogy van valahol egy olyan lány,akit minden áron meg akarok majd szerezni, és aki mindennél fontosabb lesz,csak arra nem gondoltam,hogy ennyire váratlanul  fogom megtalálni,akkor mikor nem is számítok rá. Mert,azt hiszem megtaláltam. Szőke haja lehullik a vállán,kék szemeivel arcomat fürkészi,és a válaszomat várja egy olyan kérdéssel kapcsolatban amit még soha senki nem tett fel nekem. Mindenki terjesztette a maga verzióját, de senki nem kérdezte meg konkrétan. Tekintetem a plédre vezettem,ahol ujjaim összekulcsolódtak az övéivel. Kis keze szinte elmerült az enyémbe, ahogy fogtuk egymás kezét. Nem szólalt meg,pedig tudtam,hogy érdekli a válasz..Nem akart siettetni,vagy nem is volt biztos benne,hogy tudni akarja. Rózsaszín ajkai leheletnyit szét nyíltak és alig hallhatóan szólt hozzám.

- Nem muszáj beszélned róla - selymes hangja törte meg az eddigi csendet.

Hüvelykujjammal lágyan simogattam kezét, s agykerekeim folyamatosan pörögtek. Akarok beszélni róla?! Nem.Meg akarom bántani?! Nem. A választás,hogy inkább megbántom,vagy mesélek teljesen nyilvánvaló volt. Sóhajtottam mielőtt bele kezdtem volna a mondani valómba. Szemei még mindig arcomat fürkészték, várta mit fogok tenni. Nem akartam mesélni neki a korábbi kapcsolataimról,mert ez már teljesen más helyzet. Alapból Ő más mint azok a lányok akikkel előtte voltam. Soha nem éreztem még senkinél azt mint nála.Ha bárkinek elmondanám mit váltott ki belőlem ez a lány,valószínű kiröhögne.Nem venné komolyan mennyire mély benyomást lehet tenni három nap alatt.Persze egy ép eszű ember sem hinné el,de nekünk fiataloknak ez az egyik jellegzetes ismertető jelünk... Nem vagyunk ép eszűek. Ha megkérdeznék miért hiszem,hogy Ő az akit kerestem, könnyű lenne válaszolni. Soha senkinél nem éreztem azt,hogy akármit is mond,örökké hinni fogok benne.

- A..- mutatóujját számra nyomta,hogy elhallgattasson.

 Az hogy nem értettem,enyhe kifejezés. Arcát kezdtem nézni,amin zavart ám gyönyörű mosoly pihent.

-Nem akarom,hogy úgy mond el,hogy nem szeretnéd. Majd elmondod mikor úgy érzed,itt az ideje.

Nem akartam mást tenni,csak annyira közel lenni hozzá,amennyire a jelenlegi szituáció engedi. Könnyedén húztam magamhoz közelebb,arcom pár centire volt az övétől.Arca minden területét mérnöki pontossággal mértem fel. Orrom az övét súrolta,mire száját halk kuncogás hagyta el.

- Eszkimó puszit adtál - mosolygott.

Mosolyát látva elnevettem magam. Furcsa érzések söpörtek végig rajtam,úgy éreztem mostantól ha nem láthatnám a mosolyát,az hatalmas űrt hagyna bennem.

-Eszkimó puszit? -kérdeztem vissza.

Lendületesen bólogatott és közelebb jött, hogy el játssza ugyan azt amit én vele az előbb. Arcát teljesen közel hozta az enyémhez,és nemlegesen kezdett el bólogatni. Ezzel orrunk folyamatosan összeért. Szóval eszkimó puszi.

- Csikizi az orrom - mondtam vicces hangon.

Hell szinte azonnal hangosan kacagni kezdett, és hátra dobta magát a pléden. Arcát kezébe temette és hangosan kacagott. Annyira más volt mint a többi lány. Ő nem azért volt velem,hogy híres legyen pár lesifotóval.Ő nem akart minden csicsás rendezvényen ott lenni. Ő akkor is velem akart lenni,mikor csak a hátsó kertjükben feküdtünk egy pléden és eszkimó puszit adtunk egymásnak. Őt nem a hírnév érdekelte,hanem én. Lassacskán nevetése elhalni látszott,és pirossága kezdett eltűnni. Tekintetét lassan hozta vissza rám, ismételten arcomat fürkészte. Egy könnyed mozdulattal oldalára fordult,az előző szituációba keveredtünk.Arcunk súrolta a másikét,tekintetünk találkozott.Fejét lehajtotta,mikor leheltnyi mosoly húzódott arcán. Homlokát az enyémnek nyomta, és csendesen feküdt velem szemben.Jó érzés volt tudni,hogy ezt most semmi nem szakíthatja félbe. Légzése egyenletlen volt,miután kicsit közelebb férkőztem hozzá. Alsó ajkát kicsit megharapta, majd tekintete számra csúszott. Puha ajkait óvatosan nyomta enyémnek,szinte azonnal letoltam,hogy feküdjön. Fél oldalasan voltam fölötte,kezével tarkómat szorította. Csókunk lassan szakadt meg, szinte azonnal szemet szúrt Hell pírral feltöltött arca.  Lágy mosolya kíváncsiságot ébresztett bennem,hogy megtudjam mosolya okát. Mosolya amennyire hirtelen jött,olyan hirtelen is tűnt el gyönyörű arcáról.Fejét felemelte,rám nézett. Szemöldököm ráncoltam,próbáltam átlátni rajta,hogy tudjam mi zajlik le benne.

- Mi lesz, ha vége lesz a nyárnak? - suttogta.

Ez volt az a kérdés,ami szinte minden vele töltött percben ott motoszkál az agyamban. Mikor nem vagyok vele olyan érzésem van,mintha többet nem is láthatnám. A nyár vége,egy korszak végét is jelentheti..mindkettőnk számára. Azt a korszakot, amit soha nem szeretnék. Kék szemei csillogtak miközben válaszomat várta. Ezt nem fogom "megúszni" úgy mint az előbb.Erről beszélnünk kell,mindkettőnk érdekébe.Nem akarom elveszíteni. Nyár végén mi elmegyünk..vissza megyünk Londonba,és magunk mögött hagyunk mindent,ami egy nyár alatt kialakult. Ezzel együtt magam mögött hagyom Hellt is..Lélegzet vételem szaporább lett,mikor rá kellett erre jönnöm. Sóhajtottam mielőtt apró csókot adtam volna neki. Tekintete ugyan olyan aggodalommal teli volt.

- Még el sem kezdődött a nyár igazán..Ne beszéljünk már most a végéről - suttogtam.

Aprót bólintott, majd közelebb jött és hozzám bújt. Pár másodperc kellett,hogy letisztázzam magamban a dolgokat. Erősen szorítottam magamhoz,fejét mellkasomnak nyomta. Egyenletlen légzésem kezdte vissza nyerni szokásos tempóját. Hell érintésén érezni lehetett,hogy szépen lassan megnyugszik. Bár még bennem volt az előző téma foszlánya,de próbáltam nem arra koncentrálni. Próbáltam minden Hellel töltött percet élvezni, és felejthetetlenné tenni. Leheletnyit eltávolodott,pont annyira,hogy szemembe tudjon nézni. Kék szemei csillogtak, miközben halványan mosolygott.Hüvelykujjammal lágyan simogattam meg arcát,majd apró csókot hagytam arcán.

HELLY MORE

A fejemben még mindig ott motoszkált a nyár végével kapcsolatos gondolathalmaz. Egyszerűen nem akartam,hogy eljöjjön a nyár vége, s Harry amilyen hirtelen felbukkant ,olyan hirtelen el is mennyen. Libabőr uralkodott el minden porcikámon, ha csak bele gondoltam,hogy mi lenne ha elmenne. Az hogy most is mellettem van meggyőzött arról,hogy még velem marad egy ideig..de semmi nem tart örökké. Furcsán érintett,hogy nem akart beszélni korább kapcsolatairól,de biztosan nyomós oka van rá.Nem akartam semmit rá  erőltetni,ha majd úgy érzi biztos el fogja mondani.Harry kemény mellkasán fekve semmi kellemetlen érzés nem volt bennem a nyár végét kivéve.Egyszerűen nem tudtam túl tenni magam ezen a gondolaton.Teljesen be rágta magát az agyamba...