4.Fa a kertben

Sziasztok! :)
Megérkezett a rész, és nem is akarom húzni az időtöket!

Jó olvasást!

Puszi, 

Alice W.

Már egy órája,hogy Harry elment. A kínos szituációt követően nem nagyon tudtam volna a szemébe nézni,ezért mindketten jobbnak láttuk ha elmegy. Nem hagytam hogy megcsókoljon,és ez igen hülyén jött ki. Szóval már egy órája az ágyamban fekszem és forgolódom,nem tudom miért vannak bennem ilyen furcsa érzések. Gyötörnek,égetnek belülről ,de nem tudnám megmagyarázni miért.A hátamra vágódtam és néztem a plafont,reménykedve hogy ezzel okosabb leszek. Minden hiába volt. Semmivel nem lettem okosabb.Nem tudtam miért változott meg egy délután,sőt egy óra alatt a Harryről alkotott véleményem,ahogyan azt sem tudtam hogy miért hagytam eddig elfajulni ezt az egészet. A telefonom zizegése töltötte be a szobában ülő csendet. Hirtelen kaptam a zaj irányába a fejem. A telefonom kijelzőjén Lola arcképe villogott. Felvettem a telefont és próbáltam nem azt a kétségbeesett hangot ki adni ami valószínű jött volna belőlem.

-Szia.-köszöntem bele.A hangom kevésbé volt gondterhelt mint reméltem,de így is hallható volt rajta a nyugtalanságot.

-Szia. Hova tüntetek?Harry is eltűnt.-habozott.-Veled van?-tette hozzá.Sóhajtottam egyet,mielőtt elmondtam volna a történteket.

-Igen, velem volt.Én már itthon vagyok,nem rég ment el innen.-alig hallhatóan beszéltem.Vártam a választ,ami kicsit késve érkezett meg.

-Veled volt?-hangjában csengett a meglepettség.Erre biztos nem számított.

-I-Igen,velem majd mindent elmagyarázok.-hátra vágódtam a puha párnámon és megint a plafont kezdtem el nézni. Lola hallgatott pár másodpercig.

-Alig várom.-hangjában szórakozottság hangzott.Rögtön az jutott eszembe hogy ha elmondom neki mi volt nem lesz ennyire feldobott.

-Rendben,akkor holnap..vagyis ma -javítottam ki magam- ha 11-re át jössz az jó?-fejemet fogtam ami hirtelen kezdett el hasogatni.

-Tökéletes.Puszi.-nem várta meg a válaszomat,kinyomott.Hatalmas sóhajtás kíséretében hajítottam el a telefonomat ami nagy puffanással érkezett le a földre. Szememet összeszorítottam,tudtam hogy most le kell hajolnom érte. Nagy levegőt vettem és lehajoltam hogy felvegyem a földre vetett készüléket,hogy utána az éjjeli szekrényemre dobhassam. A jobb oldalamra fordultam,az ajtó felé. Csak néztem és néztem,talán arra várva hogy benyisson rajta valaki akinek kisírhatom magam. De nem jött senki..A szemem kezdett lecsukódni,mikor érdekes hangok csapták meg a fülem,amik lentről jöttek. Pár másodpercbe bele telt,mire erőt merítettem magamon és lementem megnézni mi az. Félve mentem a bejárati ajtóhoz,amin keresztül a zaj beszűrődött.Lábujjhegyen mentem végig a nappalin és az előszobán.A kezemet a kilincsre helyeztem és egy nagy levegővétel után elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót.Amit ott láttam teljesen ledöbbentett,és nem is igazán azért akit láttam ,hanem ahogy láttam.

-H-Harry te részeg vagy?-nem beszéltem hangosan.Fejét hirtelen fordította felém,szemei felcsillantak.Néhány kósza tincs arcába lógott.Végig néztem rajta,ahogy a falnak dőlve áll,mint aki nincs tudatában annak mit csinál. Nem válaszolt,csak állt a falnak dőlve.Habozva indultam el felé,hogy besegítsem a házba. Kezét át dobtam a vállamon,és besegítettem.A lábammal berúgtam magunk mögött az ajtót és Harryt a nappaliba vittem. Leültettem a kanapéra és vissza mentem,hogy bezárjam az ajtót. Mikor vissza mentem a nappaliba Harry hátra dőlve ült a kanapén.Fejét a kanapé háttámláján pihentette. A nappalit az utcából beszűrődő lámpák és a kerti lámpák fénye világította meg. Oda sétáltam a kanapéhoz és törökülésbe ültem le Harry mellé.Egy leheletnyit jobban éreztem magam hogy itt van,persze jobb lett volna ha nem részeg. Arcát néztem,figyeltem ahogy összeszorítja szemeit,gondolom a közelgő erős fejfájás miatt. A konyhába sétáltam és vizet meg gyógyszert vittem be neki,remélve hogy kicsit jobban lesz. Nem beszéltünk,csak a kezébe nyomtam a pohár vizet  és ő annak a segítségével lenyelte a gyógyszert. A poharat a dohányzó asztalra tettem,és tekintetem megint a mellettem ülő srácra vittem.Izmai elvoltak lazulva,fehér pólója felcsúszott egy kicsit a gatyája fölött,így megvillantva fekete boxerét. Ahogy Harry rám nézett,megvakartam a tarkóm.Tudtam hogy lebuktam,de mivel részeg volt kevésbé érdekelt.Szemeimbe nézett,tudtam hogy az alkohol kezdi elveszíteni a hatását.Nem tudom mikor és mennyit ihatott,tekintve arra hogy másfél órája ment el. Sóhajtott egyet,amiből tudtam hogy most már képben van.Azt hittem nehezebb dolgom lesz,de ezek szerint most szerencsém van. Csendben ültem mellette a sötét nappaliban,amíg fel nem álltam hogy kinyissam a terasz ajtót. Az üveg ajtót egy mozdulattal elhúztam,ezzel utat engedve a betörő friss levegőnek.

-Ne haragudj.-Harry halkan beszélt,alig hallhatóan. Nem haragudtam rá,nem is igazán tehettem volna meg.

-Rám hoztad a szívbajt.-halkan kezdtem el nevetni,erre felém fordult és ő is elmosolyogta magát. A néma csöndben ami ez után következett hallani lehetett egy közeli szórakozóhely zenéit. Ha kinéztem az ablakon láttam a pásztázó fényeket az égen,amik messziről is látszanak. Arcunkat csak halványan érte a fény,én mégis láttam mikor Harry szemébe "visszatér az élet." Szemeiben kevésbé látszott,hogy ivott,és kezdte vissza nyerni önmagát. Hirtelen jött mikor felállt,és a kezét nyújtotta felém hogy fogjam meg. Kicsit haboztam mielőtt nyújtottam volna neki a kezem,hogy felhúzhasson.Egy pillanat alatt mellé kerültem és sétálni kezdtünk a nyitott terasz ajtó felé. Kiléptünk a teraszajtón és először a fa emelvényen sétáltunk végig mielőtt leléptünk volna a fűre.Meztelen lábamat csikizték a fűszálak miközben sétáltunk a kertben lévő fák között. A medence mellett is elhaladtunk mielőtt elértük a kertnek azt a részét ami a kedvenc részem volt.Érdekes módon Harry itt megállt és levágta magát a fűbe. A fatörzsnek dőlt és rám nézett,várta hogy én is leüljek. Pár másodperc telt bele mire fogtam magam és leültem mellé a fa törzsébe. Innen tisztán be lehetett látni az egész udvart,és ráláttunk a házra is. Az ég csillagokkal volt tele,egy kósza felhő sem volt sehol. Gondolkodtam,mielőtt hátra dőltem volna hogy elfeküdjek a fűbe.A csillagokkal teli eget néztem,csodálkoztam mennyire szép.Éreztem Harry mocorgását de túlságosan elvoltam pilledve hogy megmozduljak. Oldalra fordítottam a fejem,és akkor pillantottam meg a mellettem könyöklő Harryt,aki egyik kezén támaszkodik a másikat meg közöttem és maga között nyugtatja.Arcomat pásztázta csillogó zöld szemeivel,én pedig felváltva néztem őt és a csillagokat. A hajam mellettem volt szétterülve,lábaimat felhúztam.A fa ami alatt feküdtünk,most pont gyönyörű fehér és rózsaszínes virágokkal volt tele. Elmosolyodtam mikor Harry arcába hullott egy kisebb szirom.Ő is mosolygott miközben lerázta fejéről a szirmot,majd tekintetét megint rám irányította.

-Nem hagytad hogy megcsókoljalak.-rekedtes hangján suttogta fülembe.Szemeim kikerekedtek,és szívem dübörgött. Nagyot nyeltem mikor pimasz mosoly keletkezett arcán.Nem tudtam hogy ezt a kicsit még ittas,vagy már a józan Harry mondja. Szótlanságomra Harry mocorogni kezdett,és addig mocorgott míg fölém nem került. Ahogy fölém hajolt egyik lábamat kinyújtottam,így betérdelt a két lábam közé. Az egyik nyaklánca kibukott a pólója alól,és én azt kezdtem el méregetni. A fölöttem lévő srác hagyta hogy a nyakláncát piszkáljam mutatóujjammal.A kis papírrepülőt ábrázoló ezüst nyaklánc kilógott a többi közül.Biztosra vettem hogy van valami jelentősége. A nyakláncról egyenesen Harry izzó szemeibe néztem ami végig engem nézett. Nagyot nyeltem mikor Harry közelebb jött egy kicsit,így arcunk is közelebb került egymáshoz. Egész súlyával könyökére támaszkodott,és így megint közelebb került. Az egyik kezét felemelte és kifésült egy oda lógó tincset az arcomból. Mozdulatlanul feküdtem alatta,kezem remegni kezdett mikor végig húzta rajta az egyik kezét.Érintése ahol járt libabőrt hagyott maga után.Tekintetét egyszer sem vette le rólam,mindig arcomat nézte.Néha eszembe jutott az ami két órával ezelőtt is segített elutasítani Harryt,az hogy híresség,hogy én csak egy kaland lennék,hogy nem éri meg,és hogy ennek én innám meg a levét.De most akárhogy próbáltam ezekre a dolgokra fókuszálni,az hogy Harry fölöttem volt,hogy éreztem az illatát elöntötte az agyam.Semmi másra nem gondoltam,csak arra hogy itt vagyunk,csak ő és én,kettesben. Meleg érintését érzem a bőrömön,és leheletét az arcomon.Most csak ez járt a fejemben. Ezer okot feltudtam volna sorolni,hogy miért ne.De az mellett hogy miért tegyem meg,azért még többet.A kezem amelyiket felemeltem remegett,ahogy lassan Harry mellkasánál végig felvittem a tarkójáig.Beletúrtam a hajába ott egészen lent a tarkójánál,közben pedig néztem arcát. Mellkasom,akárcsak az övé,gyorsan hullámzott. A félénk viselkedése elgondolkodtatott.Miért viselkedik úgy mintha nem lett volna eddig nővel?! Most ezen sem tudtam tovább gondolkodni. Kezem lassan kezdte el közelebb húzni felém az arcát,ám neki túlságosan is lassú volt. Pillanatok leforgása alatt nyomta ajkait az enyémnek.Testemet melegség árasztotta el,ahogy mellkasa az enyémnek nyomódott.A kis papírrepülő a nyakamat érintette.Most már minden porcikám remegett.Bele túrtam göndör hajába,amit ő egy halk és kicsi nyögéssel nyugtázott.Csókunk hosszadalmas volt,de imádtam.Életem legjobb és legérzékibb csókja volt.Olyan jó érzésem volt,mintha Harry is csak egy normális ember lenne,akivel feltűnés nélkül vegyülhetek el,és akivel minden felhajtás nélkül lehetek együtt. Ajkaink lassan váltak el egymástól és Harry arcára rögtön mosoly kunkorodott.Én csak sóhajtottam egyet,mire egy gyors de ugyanakkor szenvedélyes,apró csókot kaptam számra.Harry lemászott rólam,és felállt.Kezét nyújtotta,én pedig felnyújtottam neki az enyémet. Ahogy felrántott magával szembe,derekamat fogta mind a két kezével. Szemei most csillogtak a legjobban.Nem akartam megadni magam,de teljesen megbolondultam.Az amit tett értem ma,hogy mit meg nem tenne értem,és hogy ennyire jól kiismert.Nem lehet véletlen. Egyik kezét végig vezette a gerincem vonalán és megállította a hátam közepén. Fejemet lehajtva tartottam,egészen addig míg másik keze meg nem fogta az államat és fel nem emelte. Egyenesen a szemébe fúrtam a tekintetem,próbáltam kiismerni.Próbáltam megismerni az igazi énjét.

-Ez nem az amit én szeretnék megismerni.-még a suttogásnál is halkabban beszéltem. Arckifejezése,meglepettségről árulkodott.

-Mit szeretnél megismerni?-ő is halkan beszélt.Olyanok voltunk,mint akik félnek.Félnek,hogy az érzéseiket amiket a másik iránt táplálnak mások is megtudják.

-Téged.Nem azt akit az újságok által mindenki megismerhet. Én téged szeretnélek megismerni,hogy milyen vagy igazából. - a "téged" szót kihangsúlyoztam.

-Miből gondolod hogy nem olyan vagyok mint amilyennek az újságok beállítanak?- visszakérdezett,arcán azzal a féloldalas mosollyal. Csak rámosolyogtam,mire ő felnevetett,és ezzel le is zártuk a témát. Megint a földre szegeztem a tekintetem. Ujjainkat összekulcsolta és lassan kezdtünk el vissza sétálni a házba.Ahogy beértünk Harry mondta hogy nem maradhat itt ezért el ment..Elköszöntem tőle és már el is ment. Furcsa érzés söpört végig rajtam mikor becsuktam az ajtót és neki dőltem. A ház teljesen üres volt,egyedül én voltam itthon. Sötétben csattogtam fel a szobámba,ahol aztán villámgyorsan pattantam be az ágyba.Jobb érzésem volt mint mikor két órája lefeküdtem. Szemeim hamar lecsukódtak,és villám gyorsan elaludtam.

Lola szája "o" alakot vett,miközben meséltem neki a tegnap este történéseit,és kezét szája elé kapta mikor ahhoz a részhez értem hogy Harry megmentett. A történet közben az emlékek sorra jöttek fel bennem,soha nem fogom őket elfelejteni,bele égtek az emlékezetembe. Minden mondatot egyre nehezebb volt kimondani. Lola a történet végén csak megölelt.

-Ne haragudj,nem figyeltünk rád eléggé.-ölelése szoros volt,és én is ölelni kezdtem őt.

-Nem a ti hibátok volt.-mosolyogtam. Nem hibáztattam őket a történtek miatt.Lola a könnyeivel küszködött ahogyan én is. A Harryvel kapcsolatos dolgok is érdekelték természetesen,de arról csak annyit mondtam el hogy Harry itt maradt egy kicsit hogy nyugtasson.Nem kell tudnia senkinek,hogy miután elment vissza is jött.Persze az újságok biztos gondoskodni fognak róla,hogy a tegnapi napnak legyen vízhangja,de nem érdekel.Lola is elmesélte hogy akkor tűnt fel nekik hogy nem vagyunk sehol,mikor elindultak hogy máshová is benéznek.Mindenki aggódni kezdett,megpróbálták Harryt hívni,de ő nem vette fel,és nagyon megkönnyebbültek mikor én felvettem a telefont. Aranyosnak találtam hogy ennyire aggódtak értünk. Mindketten a telefonomra pillantottunk mikor az megszólalt az üvegasztalon,jelezve hogy SMS-em érkezett.

Feloldottam a billentyűzetet,és a képernyőn felvillant Harry neve.Meggyőződésem,hogy rögtön elpirultam.Azonnal megnyitottam az SMS-t.

"Feladó : Harry : Jó reggelt szépségem.x"

Alsó ajkamba haraptam miközben olvastam az üzenetet. Kicsit elkésett,mert már jó ideje ébren vagyok,de a szándék a lényeg. Lezártam a billentyűt,nem akartam Lola mellett elkezdeni SMS-t írni. A telefont az asztalra dobtam és vissza fordultam Lolához.

-Akkor a tegnapi napnak is megvolt a kellő izgalma.-Lola fintorgott miközben kijelentette.Én csak

összepréselt szájjal bólogattam.Lola megint megölelt,aztán hívták hogy haza kell mennie,ezért elköszönt és elment. Megint egyedül voltam,ezért fogtam a telefonomat,és az egyik könyvemet és kimentem velük a kertbe.Felfeküdtem a függőágyra,a szememre toltam a napszemüvegem,és olvasni kezdtem. A lapok csak fogytak a könyvből,olyan gyorsan olvastam el. A történetet magam elé képzeltem úgy olvastam,miközben kizártam a külvilágot.Kiabálhatott a szomszéd,lehetett atomrobbanás,én semmit nem hallottam meg.Nagyot ugrottam mikor valaki puszit nyomott a homlokomra. A szemüveget a fejemre toltam és az előttem álló göndör hajú fiúra mosolyogtam. Kiszálltam a függőágyból,és megálltam Harry előtt. Kezei hamar a derekam köré tekeredtek.Én a kezeimmel körbe öleltem a nyakát,és úgy adott egy apró csókot. Mindkettőnk szemén napszemüveg volt,és kézen fogva sétálgattunk a hatalmas kertünkben.Nevetgéltünk és beszélgettünk,miközben bejártuk a kert minden részét. Ahogy elértük azt a fát ahol tegnap este voltunk,Harry óvatosan tolt neki a fának.A fa ágai lelógtak,és tele voltak virágokkal. Egy mozdulattal megszabadított napszemüvegemtől,feltolta a fejemre. Zavart hogy nem látom a szemeit,próbáltam átlátni a fekete, sötétített lencséjű Ray Ban napszemüvegén.Rájöttem hogy esélytelen ezért nem is próbálkoztam tovább.Nem tudtam Harry perpillanat melyik részét nézi az arcomnak. Szája hirtelen érintette az enyémet,egy apró csók erejéig.Aztán távolabb állt tőlem és megrántotta a fa egyik ágát.Több száz virág szirom hullott rám,a fa viszont még mindig tele volt.Harry nevetett ahogy kijöttem a fa alól és kergetni kezdtem.Mezit láb kicsit lassabban futottam mint ő de  ő akkor is futott előlem. Mikor hirtelen megfordult egy kicsit összeütköztünk de csak nevettünk rajta.

A "közös fánk" árnyékában hűsöltünk.Harry a fűben feküdt én pedig mellette,a fejemmel a mellkasán.Az egyik kezét a fejem alatt nyugtatta,és simogatta a hátamat,míg a másik a hasán volt és az én kezemmel játszadozott.Ujjaink csatát vívtak egymással,amit mindketten megmosolyogtunk.Nyugtalan lettem,mikor eszembe jutott,hogy nem tudom meddig lehet együtt Harryvel.

-Meddig lesztek itt?-a kérdésem valószínű hirtelen jött neki.

-A nyarat itt töltjük.-halál nyugodtan mondta én viszont felkaptam a fejem.Boldog voltam,ahhoz képest hogy tegnap még azt kívántam minél hamarabb menjenek el. Harry óvatosan húzta ki a kezét a fejem alól,majd könyökére támaszkodott és levette a napszemüvegét. Arcunk közel volt a másikéhoz,szemei égették az arcomat. Szabad kezét hasam felé vitte,mire engem kirázott a hideg.A libabőr minden szabad porcikámon megjelent. Kuncogott egyet a reakciómon,majd a kezét vissza tette maga mellé.Ő sem hülye,a viselkedésemből mindent le tud venni. A madarak csicsergése töltötte be a csöndet ami most következett.Az utcán elhaladó csoportok zaját lehetett még néha hallani akik elhaladtak előttünk,amíg a partra sétáltak.Szerettem volna kimozdulni,de tudtam hogy ez nem lehetséges. Jobban bele gondolva a kapcsolatunk nem hivatalos. Egyikünk se jelentette ki a másiknak hogy szeretne a másiktól többet is. Az hogy elcsattant közöttünk pár csók,semmit nem jelent.Fájdalmas belátni de így van. Hatalmas sóhaj kíséretében dolgoztam ezt fel. Rosszul éreztem magam,hiszen én is bele sétáltam a csapdába. Itt lesznek egész nyáron,de korántsem biztos hogy ezt a nyarat együtt töltjük.Május közepe van,a nyárból még sok van.Sok minden történhet.

-Min gondolkozol ennyire?-rekedtes hangja csengett a fülembe ahogy letépett egy fűszálat és arcomat kezdte el csikizni vele. Rá mosolyogtam,aztán megfogtam a kezét és leraktam a földre. Furcsán nézett rám,szemei arcomat pásztázták.Kerültem a szemkontaktust.

-Értelmetlen dolgokon.-nem akartam konfliktust kelteni azzal,hogy felhozom a gondolkodásom témáját. Ujjainkat összekulcsolta a földön.Sóhajtottam miközben feltoltam a fejemre a napszemüveget. Kék szememet az ő világító zöld szemeibe fúrtam. Élveztem a közelségét,és azt hogy hozzám ér. Kicsit szenvedett mire közelebb kúszott hozzám,de én ezen jót mosolyogtam. Göndör fürtjei csikizték az arcomat,miközben nyakamra adott egy apró puszit. Arcomról a mosolyt nem lehetett volna letörölni,annyira boldognak éreztem magam. Olyan jó lett volna,elmenni.Csak ő és én,akárhova elmentem volna vele. Bármikor,bárhova.Furcsa volt hogy egy nap után ilyeneket érzek,még is jól éreztem magam és nem éreztem úgy hogy ezzel bármi gond lenne. Szívem vadul kalapált a közelében,és a pillangók folyamatosan szaporodtak a hasamban...