3.Nem tudsz elveszíteni...

A mólón sétálgattunk,miután kijöttünk a vízből.A hajamból még folyt a víz,de ennek ellenére Harry rám adta az ingét. Végig néztem testén mielőtt felhúzta volna a pólóját.Teste tetoválásokkal volt tele,de nem tudtam eldönteni néhánynak vajon mi lehet az értelme.

-Mindegyik tetoválásnak van jelentősége?-kérdeztem.Magára kapta a pólóját és rám mosolygott.

-A nagy részének van.-mosolygott. Nem reszkíroztam tovább ezt a témát. Lábaink lassan vissza vittek minket oda ahonnan elindultunk. Megint a mólónál álltunk,teljes csöndben néztük a vizet és a holdat.Kicsit oldalra hajtottam a fejem és úgy vizsgáltam, a tükör sima vízfelszínt. Minden olyan nyugodt volt.Egy kis imbolygása sem volt a víznek. Gondolkodtam,vajon a többieknek feltűnt-e már hogy eltűntünk,és hogy vajon hogyan fogom elmondani nekik mi történt.Ahogy eszembe jutottak az este eseményei,megfeszültem. Nagy lélegzetet vettem,amit egy ideig bent tartottam majd hosszan kifújtam. Hajam leomlott a vállamról,az arcom mellé,tehát Harry nem láthatta az arcomat. A hajfüggönyöm mögül néha a szemem sarkából rá pillantottam,és láttam hogy néha ő is felém pillant. Nem tudom mi jött rám hogy hirtelen ennyire kedves vagyok vele.Persze,az is benne van hogy mit tett az előbb.Azt akarja hogy közel engedjem magamhoz,holott nem is tudom mennyi idő múlva ők elmennek. Turné időszak van,nem lesznek itt sokáig talán csak pár napot. Utána pedig eltűnik és ennyi. Ezért nem is akarom közel engedni magamhoz.Az meg már részletkérdés hogy nem is akarnék tőle semmit. Furcsa érzés söpört végig rajtam ahogy ezt megállapítottam magamban.Már nem éreztem olyan biztosnak ezt az egészet mint mondjuk 2 órával ezelőtt.A szél egy pillanatra feltámadt és bele kapott a hajamba. A hideg fuvallat hatására jobban magamhoz húztam a rajtam lévő inget.

-Én azt hiszem haza megyek.-törtem meg a csendet. Harry rám pillantott,és mosolyogva bólintott egyet.

-Haza kísérlek.-mondta mikor a táskámért nyúltam. Rámosolyogtam és bólintottam egyet úgy ahogy ő is tett az előbb. A táskámat a vállamra tettem és elindultunk a tömeg felé,hogy azon keresztül kijussunk a kijárathoz. Átverekedtük magunkat az izzadt fiatalokon,és folytattuk utunkat a kapuhoz. Emett ott állt és egy haverjával beszélgetett. Oda értünk és megöleltem. Kicsit felszisszentem mikor a vágáshoz ért a hátamon.

-Valami gond van?-kérdezte.Hangjában csengett az aggodalom.

-Hosszú történet.-mondtam halkan.

-Nem erőltetem. -mosolygott.Kezet fogtak Harryvel és elindultuk.Eleinte néma csönd uralkodott,egyikünk sem tudta mit mondjon.

-Hell,mi történt pontosan?-tette fel Harry a kérdést halkan.Szinte suttogott,gondolom nem tudta hogyan viszonyulok ehhez az egészhez,és elég jól vagyok-e lelkileg ahhoz hogy elmeséljem neki.

-Szomjas voltam,ezért elindultam üdítőért. Ugyan ott mentem ahol az előtt mikor én mentem a piákért. Mikor először mentem,már akkor is jött valaki mögöttem,de akkor semmi nem történt.Mikor megfordultam a léptek zajára ,megint ugyan az az alak jött utánam.Sietni kezdtem de feltűnt hogy elölről is közeledik valaki. A téglafal felé közeledtem,és reménykedtem benne,hogy csak képzelődök és túlreagálom az egészet.De mikor..az egyik oda jött,az egyik kezével befogta a számat a másikkal pedig a falnak nyomott akkor rögtön rájöttem hogy ez nem csupán annyi hogy elmegyünk egymás mellett. -sóhajtottam egyet,hogy a szemembe összegyűlt könnyeket bent tartsam. -Megfejeltem.-Harryre néztem aki elkerekedett szemekkel nézett rám,és láttam ahogy szája mosolyra húzódik.

-Megfejelted?-kérdezett vissza. Bólintottam egyet,és tovább meséltem.

-Szólt a haverjának hogy fogjon le..szitkozódott egy sort,aztán ellöktem magamtól azt a férfit aki akkor a falnak nyomott,és futni kezdtem.Alig léptem kettőt megragadott valaki,és vissza rántott.Akkor estem el,és akkor szereztem ezt a sebet is.-mutattam a csuklómon tátongó sebre.-Rám ült..és a többit szerintem tudod.-mondtam,és ezzel a lendülettel egy kósza könnycsepp folyt le az arcomon.Az arcomba hulló tincseket eltűrtem,és kezemet magam mellé eresztettem. Harry hirtelen ragadta meg a bal kezemet,és fordított maga felé. A dolgok gyorsabban történtek,mint hogy én a jelenlegi állapotommal felfoghattam volna,de mikor éreztem hogy Harry erős kezei magához szorítanak kicsit megkönnyebbültem.Összeszorítottam a szemem és lassan én is megöleltem őt. Fejem mellkasába fúrtam,és próbáltam abba hagyni a sírást. Óvatosan simogatta a hátamat,vigyázott mert tudta hogy sebek vannak rajta.Lassan távolodtunk el egymástól,és próbáltam kerülni a szemkontaktust. Harry megköszörülte a torkát és tovább indultunk szorosan egymás mellett. A zenét már csak halkan hallottuk,mikor megálltam a házunk előtt. Harry arcát figyeltem ahogy felmérte a házunkat,és lassan szemei a házról megint rám fókuszáltak.A cipőmmel a járdán lévő köveket rugdostam,és győzködtem magam hogy induljak már el befelé.

-Te..most..vissza mész a többiekhez?-kérdeztem.

-Nem tudom még.-tekintetét az enyémbe fúrta ahogy mindig. Még mindig az volt róla a véleményem ami eddig. Kisfiús arca lassan kezdett elvarázsolni,viszont kidolgozott teste és stílusa megijesztett. Gyorsan futtattam végig rajta a tekintetem,majd megint a szemébe néztem.

-Nem jössz be?-szavaim megelőzték a gondolataimat. Nem tudtam miért ajánlom fel,talán mert én is nyugodtabb lennék ha itt lenne velem.Elégedett mosoly terült szét arcán,gödröcskéi előjöttek.Nem vette le a szemét arcomról,még akkor sem mikor bólintott egyet.Elindultunk végig a betonon,egészen az ajtóig.Elővettem a lakáskulcsom és kinyitottam az ajtót. Amint beértünk ledobtam a táskámat a földre ami nagy huppanással érkezett meg,majd lerúgtam a cipőmet is. A házban sötét volt,csak a kinti lámpák fénye világította meg halványan az előteret. Elhúztam a kétrészes ajtót és intettem Harrynek hogy jöjjön csak be. Zsebre tett kézzel,lassan jött felém.Csak az árnyékát láttam,ahogy félénken közelít.Mikor meggyőződtem róla,hogy anélkül ért ide hogy összetörje magát elindultam a kanapé felé. Előtte vissza rohantam a táskámért amit az előszobában dobtam le. Így utólag visszagondolva azért hoztam be a nappaliba,hogy itt újra lehajítsam valahová. Harry magas alakjának csak a körvonalát láttam,ahogy áll a sötét,csendes nappaliban. Megkerültem őt,és elterültem a kanapén. Megemelte a két lábam,leült a kanapéra majd a lábaimat az ölébe helyezte. Kicsit fészkelődtem a szituáció miatt,de aztán idővel megbarátkoztam vele. Teljes volt a csend,miközben ültünk a sötétben és hallgattuk a kintről beszűrődő ciripelést keverve a parton szóló zenével. Fejemet a kanapé karfáján pihentettem,közben pedig újra végig gondoltam a mai napot. Amikor elértem volna az estéhez megráztam magam,és felültem a kanapén.A hirtelen mozdulattól,Harry megugrott a hajam pedig arcomba hullott.

-Ő,elmegyek gyorsan lezuhanyozom.Érezd magad otthon.-az utolsó mondat kicsit zavarba hozott. Sötétben is láttam Harry féloldalas mosolyát.

-Rendben,de siess.-mondta nevetve. Megforgattam a szemem,de egy laza mosolyt is dobtam felé.

Felrohantam a lépcsőn,és egyenesen a fiókos szekrényemhez mentem. Elővettem az egyik pizsama rövidnadrágomat,meg egy szürke toppot és bementem a fürdőbe.Az ajtót magamra zártam,ledobáltam magamról a ruhákat és elkezdtem zuhanyozni. A forró víz,marta a kisebb nagyobb vágásokat a hátamon,de elviseltem. Hajamra hideg vizet folyattam és arcomra is folyamatosan engedtem a hideg vizet.Reméltem hogy egyszer csak felébredek,és rájövök hogy ez az egész nap csak egy rémálom volt.Persze,tudtam hogy erre nem sok esély van,de reménykedtem benne. Mikor végeztem kiszálltam,megtörölköztem és belebújtam a pizsamámba. Megfogtam a ruhákat és a szennyes kosárba dobtam őket. Mezit láb csattogtam le a lépcsőn,végig a parkettán. Neki dőltem a falnak és úgy néztem,hogy Harry a kis kori képeket nézegeti a falon,úgy hogy a telefonjával világít. Halkan kuncogtam egyet,majd felemeltem a kezem és felnyomtam a kapcsolót. A villany felvillant és Harry hirtelen fordult felém.Egy pimasz mosoly kíséretében vágta zsebre a telefonját,majd párszor végig nézett rajtam. Nem igazán tudtam hova nézzek,pillantása égette a bőrömet.

-Szomjas vagy?-kérdeztem hirtelen és befutottam a konyhába. Követett és mikor utolért levágódott,az egyik bőrszékre a konyhába. -Narancslé?-kérdeztem és felé fordultam.Bólintott egyet és továbbra is engem nézett.Elővettem két poharat és tele töltöttem narancslével. A narancslével teli kancsót utána vissza dobtam a hűtőbe,megfogtam a két poharat és oda mentem az asztalhoz.Az egyik poharat letettem Harry elé a másikat pedig magamnak hagytam meg. Leültem Harryvel szembe a székre,az egyik lábamat magam alá tettem a másikat pedig felhúztam. Harry játszadozott egy kicsit a pohárral,mielőtt megfogta és belekortyolt. Ujjaimmal átfésültem a még vizes hajamat és Harryre vigyorogtam,aki szintén vigyorgott.

-Harry,én megszeretném köszönni,azt amit ma tettél.-mondtam halkan. Nevetett egyet,majd komoly pillantással nézett rám.

-Már megtetted.-arcomba lógó fürtöket fülem mögé tűrte.

-Ezt nem lehet eléggé megköszönni. Bele gondolni sem merek mi lett volna ha nem jössz.-mondtam.

-Nem is kell belegondolni.Mentem,ott voltam. Mindig melletted leszek. -mondta kicsit hangosabban.

-Ezt te sem gondolod komolyan.-nevettem fel kínomban.

-Már miért ne gondolnám?-háborodott fel.

-Könyörgöm Harry ! Elvárod hogy megnyíljak feléd,és hogy közel engedjelek magamhoz,de közben te is pontosan tudod,hogy nemsokára elmész.Akkor én sem leszek más mint egy kaland.-álltam fel az asztaltól.

-Te soha nem csak egy kaland leszel.-pattant fel ő is. Arca közel volt az enyémhez.-Nem akarlak elveszíteni.-mondta halkan és a hajam végét piszkálta.

-Nem tudsz elveszíteni valamit,ami soha nem volt a tiéd.-mondtam halkan.Szemeim lassan teltek meg könnyekkel. Nem tudtam miért akarok sírni.Semmit nem jelent nekem.Semmi nincs köztünk.

-Tudod mi a probléma Hell?! Az hogy te nem csak azért nem akarsz megnyílni felém,mert elmegyek,hanem te alapból nem értékelsz semmit! -emelte fel hangját.

-Ez nem így van, és ne kiabálj.-kiabáltam vissza én is.- Gondolkodj egy kicsit.Híresség vagy! Egy világsztár..Egy héten belül a nevemre sem fogsz emlékezni,mert majd elmész egy másik helyre ahol ugyan ilyen körülmények között megismersz majd valakit. Akkor már nem foglalkozol majd velem. Nem jelentek neked semmit,ahogy te..te sem nekem.-a mondat utolsó három szavát dadogtam,alig tudtam ki mondani.

-Ez nem így van.-hangja megint elhalkult,szeme elsötétedett ahogy arcomat fürkészte. Szemembe a könnyek csak szaporodtak és kitörni készültek.

-Csak..ne hazudj.Kérlek.-mondtam halkan.

-Hell,amit ma mondtam neked,abból semmi nem volt hazugság! Ma délelőtt a boltnál mikor megláttalak,láttam hogy nem leszel könnyű eset.Nem sikítoztál mikor megláttál,sőt. Megfogott benned hogy nem érdekelt ki vagyok.Távol akartad tartani magad tőlem,és talán pont ez az ami arra késztetett hogy megszerezzelek. Nem vagy az a tipikus hétköznapi lány,akiből ötvenet látok egy nap már akkor ha csak kilépek az utcára.Más vagy! Gyönyörű vagy.Nem kell rögtön elhinned,hogy igazat mondok.Csak adj esélyt arra hogy bebizonyítsam. -szinte suttogott. Szavaitól a szívem hevesen vert,és agyamban a "kerekek" folyamatosan próbálták feldolgozni azt amit mondd. Semmi nem változott. Még mindig az mellett vagyok,hogy elmegy ezért nem szabad közel engednem magamhoz. Nemlegesen kezdtem el bólogatni.

-Te nem tudod min megyek át.-mondtam alig hallhatóan.Amint kimondtam megbántam,és reménykedtem benne hogy nem hallotta meg.

-TE nem tudod,hogy min mentem át én mikor olyan elutasító voltál egész nap.Mikor nem lehetett hozzád szólni,mert csak a szemedet forgattad.Maszk nélkül szebb vagy ám.-mondta és kezét az államra helyezte.Felemelte a fejem,hogy bele nézhessen a szemembe. -Ez az igazi Hell.Nem az az elutasító,flegma "leszarok mindenkit" csaj akihez hozzá sem lehet szólni. Ilyenkor lehet látni ki az ember igazából. -arcomat pásztázta szemeivel.Idegesített az hogy egy nap alatt ilyen jól ki ismert..lehetetlen. Valaki évek után sem tudná megmondani milyen vagyok igazából,erre jön ez a srác és egy délután alatt ki ismer.

-Nehogy azt hidd hogy ismersz engem. Nem tudsz rólam semmit!-ellenállást diktált az agyam. Csak nevetett egyet ahogy kezét lelöktem magamról.

-Én látom Hell.-mondta.

-Nem,nem látod! Azt lásd,hogy utállak! Nem akarlak közel engedni magamhoz,nem akarok tőled semmit. ÉRTSD MEG! -hazugságok áradata hagyta el a számat. Nem vettem észre hogy szememből potyognak a könnyek,miközben kiabálok Harryvel azért mert kiismert. Nem hittem hogy valaha ezért fogok kiabálni valakivel.Nem merem közel engedni magamhoz..Túlságosan elvakítana. Minden szó nélkül ragadta meg a kezem és húzott magához. Hagytam hogy átöleljen.Állát a fejemen pihentette,ahogy az asztalnak dőlve állt és engem nyugtatott. Mellkasom gyorsan hullámzott,majd légzésem lassan egyenletes lett. Még mindig Harry karjaiban voltam. Fejem mellkasának döntöttem és kis köröket rajzoltam a válla alatti részre.

-Soha nem sírtam még ennyit.-mondtam halkan. Keze gerincem vonalát simogatta,és némán állt. Fejemet felemeltem hogy a szemébe nézzek.

-Remélem ennél többet nem is fogsz..-mondta miközben végig húzta kezét a hajamon. Nagyot sóhajtottam és eltávolodtam tőle. A nappaliba mentem és eldőltem a kanapén. Összehúztam magam mikor éreztem,hogy valaki leül a kanapé végére. Fészkelődni kezdtem,majd lassan felültem.A tv távirányítóját kerestem,s mikor megtaláltam bekapcsoltam a televíziót. Kapcsolgatni kezdtem a zene csatornák között,és ott hagytam az egyiken ahol pont az egyik kedvenc számom ment.A kapcsolót az asztalon hagytam és eldőltem a kanapén. A számat egy hatalmas sóhaj hagyta el  mikor a számnak vége lett és elindult az egyik One Direction szám. Harryre néztem aki kis vigyorral az arcán ült a kanapé végén.

-Ne vigyorogj.-dobtam neki egy párnát.

-Mondd,hogy nem jó szám.-cseszegetett.A szám tényleg nem volt rossz,de hogy ezt még be is valljam neki. A szövege arról szólt,hogy így vagy úgy megtalállak,megszerezlek,megnyerlek stb.Tipikusan az volt mint amit vártam..

-A szövege illik rád.-vigyorgott rám pimaszul Harry.

-Kétlem.-mondtam kicsit gúnyosan. Elnéztem a klipben,ahogy az afrikai gyerekek között vannak,meg ahogy állatkódnak  Édesek voltak.A számnak vége lett és Harryre pillantottam,aki egész eddig az arcomat nézte.

Megköszörültem a torkom,és éreztem hogy valamerre mennem kell.Felálltam és a konyhába mentem.Kinyitottam a hűtő ajtót,bár tudtam,hogy semmit nem fogok kivenni.Nagyot ugrottam,mikor éreztem hogy valaki mögém kerül.Hirtelen csuktam be a hűtőt,és fordultam Harry felé.

-A többiek már biztos keresnek.-mondtam halkan mikor közeledni kezdett Elnevette magát,kósza tincseimet a fülem mögé tűrte,majd...