9.Izgulsz?

 Sziasztok! Remélem tetszeni fog a rész.

Sajnálom ,hogy múltkor később hoztam 

igyekeztem most időben ideérni vele,illetve próbáltam minél jobb részt írni !

Jó olvasást! 

Puszi, 

Alice W.

Folyamatosan azon gondolkodtam,mit csinálhatnék a telefonnal kapcsolatban. Egy részem azt sugallta,jobb lenne elmondani Harrynek,de a másik részem viszont úgy gondolta,felesleges tudnia róla.A gond az volt,hogy nem tudtam dönteni,melyik felemnek kellene hinnem. Teljesen elkalandoztak a gondolataim,nem is figyeltem magamat a tükörben,miközben halvány rózsaszín szájfényt vittem fel ajkaimra. Mikor kicsit magamhoz kaptam,és már megint tudtam mi folyik körülöttem felmértem magam a tükör segítségével. Hajam hullámosan lógott le vállamon,szememet kihangsúlyozták keretező sötét pilláim. A fehér nyári ruha ami rajtam volt,teljesen ártatlan  hatást nyújtott,talán tényleg ilyen vagyok? Elgondolkodtató. Nehézkesen ugyan,de bele mentem,hogy ma elmenjek Harryvel és a fiúkkal vacsorázni.Talán a beleegyezésem mellett állt,hogy ott lesznek a fiúk barátnői akikben remélem jó társaságra lelek. Sóhajtottam egyet,majd a szobába sétáltam és egy kis táskába bele pakoltam azt amire esetleg szükségem lehet.Az egyik kedvenc parfümömből fújtam magamra,miközben mélyen magamba szippantottam érzéki illatát,majd lesétáltam végig a lépcsőn egészen a nappaliig,ahol bele bújtam az egyik fehér, néhol kis virágokkal díszített topánkámba. A nappali és a konyha között járkáltam fel-alá,és ismételten bele merültem gondolataimba,amiket kis idő múlva a csengő éles hangja szakított meg.Az ajtóhoz sétáltam majd egy laza mozdulattal kitártam azt. Harry alsó ajkát fogai közé vette,miközben végig nézett rajtam.Szája szegletében megbújt egy gyermeteg mosoly,az tette olyan ellenállhatatlanná abban a pillanatban.Kezét felém nyújtotta,amit én boldogan fogadtam el,majd bezártam az ajtót és követtem az út másik oldalán álló autóig. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót,amit én egy mosollyal köszöntem meg,majd beültem és bekötöttem magam. Harry átkocogott a kocsi előtt,beült,majd ő is bekötötte magát. Rám mosolygott,majd gázt adott és pár másodperc múlva elhagytuk az utcánkat.A rádióból áramló,halk zene még jobban bele repített gondolataim sokaságába.A szövegre koncentráltam,majd lassan észrevettem,hogy megint a titokzatos telefonálón jár az eszem. Az ablakon tekintgettem kifelé,nem is ügyeltem az útra amin végig haladtunk.

-Izgulsz? - Harry hangja szakított ki őrjítő gondolataimból,aminek az igazat megvallva örültem.

-Kellene?- mosolyogtam rá,mire ő is megajándékozott ezzel a gesztussal. Szemeivel szinte felfalt,miközben arcomat pásztázta.Csak egy-két másodperc volt ha nem kevesebb,de bőven elég idő volt,hogy a libabőr ismét utat törjön bőrömön.Reakcióm mosolyt váltott ki belőle,s hogy én ezt ne lássam tekintete gyorsan az útra siklott.Kuncogtam egyet cselekedetén,majd megint kitekintettem az ablakon. Nem sokkal gyors beszélgetésünk után Harry leparkolt egy kimondottan elegánsnak tűnő étterem előtt. Mire kiszálltam ő már mellettem volt,becsukta mögöttem az ajtót,majd ujjainkat összekulcsolva kezdett befelé menni. Néha szemem sarkából láttam,ahogy vissza néz rám,miért haladok olyan lassan.Felmértem az étterem minden olyan részét,amit apró kapkodása lehetővé tett. Egy elkerített részre értünk,csodálkoztam,hogy nincs kimondottan nagyobb tömeg.Az eddigi néma csöndet,ismerős illetve ismeretlen hangok vegyes hangzása szakította meg,ahogy egyre inkább közeledtünk egy megvilágított helyiség felé. Az ajtó ki volt támasztva,bent egy kör alakú asztal állt,ahol még két hely állt üresen. Ahogy körbe néztem a helyiségben lévőkön mindenki arcán ezerwattos mosolyt véltem felfedezni,ami megnyugtatott.A helyzet az volt,hogy ha csak minimálisan is,de féltem a fiúk barátnőitől,hiszen Ők még is csak mások mint én. De így elnézve őket,lehet hogy tévedtem? Mindegyikük felém mosolygott,amit én először félénken ugyan de viszonoztam. Kicsit megszeppentem mikor a barna hajú lány aki eddig Louis mellett ült hirtelen felugrott és oda jött,hogy megöleljen. Miután elengedett,mosolyogva nyújtotta felém jobbját,amit én természetesen elfogadtam.

-Eleanor Calder - mutatkozott be,hatalmas mosollyal arcán.

-Helly Moore - mosolyogtam vissza. Megmosolyogtatott viselkedése,hiszen nem számítottam ilyen lelkes fogadtatásra.Őt követte egy nálam jóval magasabb göndör hajú lány,aki úgy szintén nagy mosollyal üdvözölt.

- Danielle Peazer - mosolygott,majd megölelt.

- Perrie Edwards - lépett elém az utolsó lány. Mosolyogva fogtunk kezet majd öleltük meg egymást.Idő közben feltűnt,hogy Eleanor is és Danielle is magasabbak mint én,csak Perrievel vagyunk nagyjából egy magasak. Köszöntem a fiúknak is,majd leültünk a nekünk lefoglalt helyre.

A rádióban aránylag hangosan szólt a zene miközben mi az étteremből egy közeli szórakozóhelyre tartottunk.Idő közben rájöttem,megbántam volna ha nem jövök el,hiszen a vacsora alatt nagyon jó viszonyt alakítottam ki a lányokkal,és a fiúkat is jobban megismerhettem. Én és Danie idétlenül táncoltunk a kocsiban ülve,míg a többiek kacarásztak rajtunk. Harry néha hátranézett a visszapillantóból,majd egymásra néztek Louval és jókat nevettek rajtunk.A remek hangulat csak fokozódott,mikor kiszálltunk egy igen nevezetes éjszakai bár parkolójában az autóból. A szórakozó hely bejárata előtt sorban álltak a türelmetlen emberek,akik be akartak menni. Harry vállamnál magabiztosan,illetve valamilyen szinten védelmezőn ölelt át,s vezetett a zebrához,ami átvitt az út másik felére. Ügyet sem vetve a sorban álló tömegre a magas kétajtós szekrényhez mentünk,aki komor arcát egy pillanat alatt mosolyra váltotta fel mikor meglátta a fiúkat.Mindegyikükkel kezet fogott majd hátrébb küldve a tömeget levette a hatalmas láncot,s beengedett minket. Harry szorítása egy pillanatra erősebb lett,mikor egy teljesen sötét elágazáshoz értünk.A falak kopottak voltak.Az igazat megvallva a hideg kirázott a helytől. Töprengeni kezdtem mit keresnek a fiúk egy ilyen helyen,hiszen nem pont ilyen helyeken szokás őket látni.Mikor már látni lehetett magam mellé pillantottam ahol a többiek magabiztosan jöttek mellettem,beleértve a lányokat.Ez olyan érzetet adott,hogy ők tudják,hogy ez a hely milyen. Azt hittem a szemem csúf tréfát űz velem,mikor megláttam a helyiség középpontját. Minden ultramodern és mindenhol a tv-ből ismerősnek mondható arcok vegyültek a hétköznapi emberekkel. Harry biztatóan húzott a tömeg felé,miközben a többiek megálltak,hogy megvárjanak minket.Még alaposabban körbe néztem mint eddig.Olyan furcsa volt teljes életnagyságba látni a hírességeket. Igen csak a középpontba foglaltunk helyet egy bokszban,ami kényelmes bőr huzattal volt fedve. Bal lábam át tettem jobbon miközben halkan dúdolgattam a hangosan szóló zenét,remélve senki nem hallja. Ugrottam egyet mikor Perrie mellém csusszant s rám mosolygott. Kuncogtam egyet,mikor táncolva elhaladt előttünk egy párocska akik már nem nagyon voltak szomjasak. Perrie a fülemhez hajolt,hogy mondani tudjon valamit.

- Fontos vagy neki - próbálta túl harsogni a zenét,ami egy kicsit magasabb hangerőn ment is neki. Éreztem,hogy arcom még a szokottnál is pirosabb árnyalatot ölt magára, imádkoztam ,hogy Perrienek ez a fény hiány miatt ne tűnjön fel. Mikor azonban halk kuncogásba kezdett rájöttem,hogy  feleslegesen reménykedtem. Alapból pirospozsgás arcomról a túlzott pirulásom még akkor sem tűnt el,mikor a fiúk vissza tértek kezükben az italokkal amikért az imént mentek el. Harry átkarolt míg egy sunyi,s egyben gyors puszival ajándékozott meg. Mosolyogtam gesztusán,éreztem hogy tekintetek sokasága pihen rajunk,de korántsem zavart. Szívószálam számba vettem,majd ízlelgetni kezdtem a számba lévő alkoholt. Enyhén gyümölcsös íze minimálisan elnyomta a whisky határozott,tömény beütését,ezzel kellemes hatást keltve. Liamen kívül mindenki sorra ízelgette a jobbnál jobb koktélokat,a hangulat pedig minden ital után jobb lett. Harry keze védelmezőn ölelte körül vállamat miközben nevetgéltünk és próbáltuk túlharsogni a zenét. Harry és a fiúk egy pillanat alatt komolyodtak meg,s kezdték el szemüket forgatni. A lányok követték tekintetük, majd az ő arcukra amolyan undorhoz hasonló érzés ült ki. A szemem nekem is az asztalunk előtt álló fiú csapatra vándorolt. Minden akaratom ellenére is felismertem bennük azt a bizonyos The Wanted-et. Nem igazán alkottam róluk véleményt,hiszen nem volt hozzá se jogom se pedig megfelelő információm. Tekintetem mint általában minden "új" dolgon,rajtuk is végig vezettem. Megvetően néztek egymással farkasszemet a mellettem ülő fiúkkal. Egyikük viszont nem a fiúkat szemlélte. Tekintete pimaszul mért végig,szinte felfalt szemeivel.Kellemetlen érzés fogott el,mintha fojtogatna s én semmit nem tudnék ellene tenni. Fejemet elfordítottam,miközben alig észrevehetően közelebb csúsztam Harryhez,aki egy pillanatra rám nézett majd vissza a fiúkra. Szorítása erősödött minden egyes szótlan másodperccel.

- Szóval még itt is találkozunk - horkant fel az egyik srác. Meg kell hogy mondjam,nem szimpatikusak.

- Ne kezdjük ezt Tom - Louis nyugodtan beszélt,bár hangjában hallható volt az alkoholmennyiség amit már elfogyasztott.Kimondottan zavart a tudat,hogy két szempár még mindig rajtam időzik,mit sem törődve azzal,hogy kivel vagyok itt, s ki húzza magához erős kezeivel apró termetem.A tekintete egy pillanatra sem csusszant le rólam,ez teljesen nyilvánvaló volt. Nem kellett még rá néznem sem,hogy megtudjam mondani..Szüntelenül néz engem. Két részre szakadt az egész jelenet. Volt a külvilág amiben a két csapat valamiről már majdnem vitatkoznak,illetve a gondolataim,melyek folyamatosan a két aggasztó szempár körül forogtak. Egyszerűen nem bírtam tovább elviselni.Úgy éreztem még egy percet néz,s felrobbanok. Szerencsémre éppen akkor mikor ezt letisztáztam,az egyetlen józan ember felpattant és lecsitította ezt az egészet. Nagy,megkönnyebbült sóhaj szökött ki számon ezzel kibocsájtva magamból az elmúlt pár percet. Lassan álltam fel a helyemről, úgy éreztem egy kis friss levegőre van szűkségem vagy megőrülök. Kérdő pillantások sokasága követett végig ahogy a kijárat felé indultam. Nem tudom hogyan keveredtem a hátsó kijárathoz,de végül kijutottam és akkor csak ez számított. Fejemet a hideg tégla épületnek nyomtam,s mindent alaposan végig gondoltam.Gondolataim akár egy vihar,olyan hirtelenséggel terelődtek a nyár végére,s arra,hogy Harry elmegy.Megfordultam, lassan dőltem neki a hideg falnak,ami valamilyen szinten ráébresztett a valóságra. Körül néztem,felmértem magam körül a világot. Az ismerős utcákat,házakat,üzleteket. A lámpák fényét miközben halványan megvilágítják az utcákat bejáró fiatalok arcát. Alakomat elrejtette a sötétbe burkolózott sikátor ahová a hátsó kijárat vezetett,s ahol végre kicsit egyedül lehettem. Makacsságom ellenére nem tudtam legyőzni a gondolatot miszerint alig két hónap múlva elveszítem Harryt,s csak magamat ostorozom minden egyes együtt töltött perccel.Bekellet látnom,minden közös perc emlék lesz,ami csak mélyíti a már így is mély sebeket. Szemembe minden egyes ilyen gondolattól megszaporodtak a könnyek..Próbáltam koncentrálni,s nem kiengedni érzelmi hullámaim jeleit, de valahol legbelül tudtam..ez nem fog menni. A nagy vas ajtó nyikorgás kíséretével nyílt ki,miközben én próbáltam fel ismerni az ajtóban álló alakot. Eleanor kérdő arckifejezéssel lépett elém.Hatalmas,megkönnyebbült sóhaj indult útra belőlem,mikor megállapítottam,hogy nem Harry vagy nem valaki más jött utánam.

- Hell,minden rendben van? - hangjában csengett az aggodalom, ami jól is esett,de el is keserített.

Nem akartam tönkre vágni az estéjüket,habár a sajátomat sem így terveztem. Gondolataim kezdtek megint maguk alá temetni, miközben hadakoztam magammal válaszomat illetően. Itt lenne az alkalom,hogy elmondjam mi is az én bajom,hogy miért vagyok ilyen. Végre elmondhatnám valakinek,aki még meg is hallgat. A földről Eleanorra néztem aki csak tehetetlenül állt előttem.

- Persze,csak levegőre vágytam - megint nem tettem semmit. Valakinek beszélnem kell az érzéseimről,hiszen ez így nem mehet tovább. A fenyegetés, a nyár,Harry és sorolhatnám mik jártak még az agyamba,de jelen állapotomba semmilyen értelmes gondolat nem született fejemben. Eleanor biztatott,hogy karoljak bele,majd miután ez megvolt magabiztosan mentünk vissza a többiekhez.A hangos zene ismét megcsapta a fülem,aminek rögtön hiányozni kezdett a mennyei csend,a nyugalom. A tömegből már messziről kitűnt az imént itt hagyott csapat,akik Harrynek magyaráztak. A gondolataim csak azért nem törtek elő,mert a zene hangerejétől azok még ködösebbek lettek volna,mint alapból.A többiekhez érve Harry erőteljes ölelésével találtam szembe magam. Furcsa szituáció volt,hiszen semmi nem történt velem,csak levegőztem egyet. Nem feszengtem ez miatt,inkább magamba szívtam Harry ellenállhatatlan illatát, s engedtem hogy apró termetem elvesszen erős ölelésében.Ölelése egy pillanatra gyengült,mikor nyakamra apró puszit lehelt,majd megint magához húzott. Fájdalmasan állapítottam meg, ez is mennyire hiányozni fog. Az illata,az ölelése. Már most ilyen nehezen hagynám el, pedig még csak pár nap telt el az úgy nevezett "nyárból". Ez leszek én..egy nyári kaland amire valószínű senki nem fog emlékezni..Szememmel körbe tekintettem a körülöttünk lévő barátainkon. Furcsa volt mindenki, ahogy féltve néznek rám illetve Harryre. Volt egy olyan megérzésem,hogy Harry valamit nem mond el. Az ok amiért nem kértem számon teljesen nyilvánvaló volt,hiszen én sem számolok be neki mindenről,köztük olyan dolgokról sem,amikről tudnia kellene...