21. Olyan ez, mint valami rossz álom

Sziasztok! 
Szeretném megköszönni a 19 pipát az előző részhez, illetve a kommenteket!
Örülök, hogy ennyire tetszett a rész, és remélem ez a rész is ugyanannyira tetszeni fog, még akkor is, ha ebben nincs semmi nagyszabású esemény. 

Hagyjatok megjegyzést, és pipáljatok! 

Jó olvasást! 

Puszi, 

Alice W.

HARRY STYLES 

Feszülten figyelem, ahogy Helly neki dőlve az ajtónak várja, hogy az utolsó rendőr is elhagyja a házat, és végre nyugalom legyen. Kicsit megköszörülöm a torkom, mire mindkét szempár rám szegeződik. 

A rendőr még Helly lelkére köt pár dolgot, mielőtt lekocogna a lépcsőn, és teljesen egyedül hagyna minket a hatalmas házban. Zavartan nézem barátnőmet, miközben becsukja az ajtót, többször megnézi be van-e zárva, majd egy sóhaj közepette neki dől az üvegajtónak. 

Pár másodpercre szükségem van, mialatt megemberelem magam, és felállok a kényelmes ülőgarnitúráról, hogy oda menjek Hellyhez. 

Bizonytalan vagyok a reakciójában, nem tudom, hogyan fog hozzám viszonyulni. Félek, mert tudom, hogy még mindig haragszik rám; ezt a vak is látja. 

Fejét lehajtva tartja, egészen míg meg nem hallja lépteim, amik egyenesen felé visznek. Nem mozdul el az ajtótól, egy helyben áll, s csak nézi a járólapot. 

Közvetlen elé állok, várom, hogy rám nézzen, de úgy tűnik akármennyit várok; ez nem következik be. Türelmes vagyok, tudom, hogy kimerült. 

Szólásra nyitom a számat, de egy éles kapucsapódás elűzi fejemből a kigondolt mondatokat, és rögtön Hellyre nézek. Tekintetem most találkozik az övével, ahogy kezem után kap, és hátrébb lép az ajtótól. 

Védelmezőn állok elé, érzem, ahogy pólóm szegélyébe kapaszkodik, s elnézve mellettem várja, hogy történjen valami. 

Nem telik el egy perc sem, az ajtón vad kopogás sorozat veszi kezdetét, és Helly kinéz egy kicsit a hátam mögül, hogy jobban szemügyre vegye a férfit az ajtóban. 

- Apa - motyogja alig halhatóan. Kilép mögülem, és az ajtóhoz lépve elfordítja a kulcsot. 

- Helly! Minden rendben? - lép be egy férfi, mögötte egy kicsit félénkebb nővel. 

- Igen. Most már mindent rendben! - fogadja el Helly a férfi óvó ölelését. Szememmel felmérem Helly apukáját. 

Kidolgozott alkata van, jobb karját tetoválások díszítik, míg bal keze teljesen ki van tetoválva. Kopasz, de biztos vagyok benne, hogy nem a kora miatt nincsen haja. Őszintén szólva, nem mondanám meg róla, hogy egy hatalmas cég tulajdonosa. Első pillantás után megtudom állapítani, hogy ölni tudna a kislányáért, és erre akkor is rádöbbenek, mikor rosszallóan végig mér. Helly elnéz édesapja magas alakja mellett, s kérdőn néz végig a fekete hajú, vékony nőn. Arcán tisztán látszik, hogy zavarban van, és hogy nem tudja mit lépjen. 

- Apa Ő.. - kezd bele Helly, ám apja félbeszakítja. 

- Ő, ő az egyik kollégám - mondja az apja. Hangjában van valami, ami nem teszi hihetővé az állítását, miszerint a vele egykorú nő a kollégája. 

- Anya hol van? - Helly azonnal újabb kérdést intéz apja felé. 

- Dolga van. Üdvözöl, és azt mondja este találkoztok otthon - fogja meg lánya vállát a férfi. 

- Én nem megyek most haza - válaszolja Helly. Apja szeme elkerekedik, miközben tekintete lánya és köztem ingázik. 

- Ő pedig ... - kezdi el a mondatot az édesapja, miközben tekintete megállapodik rajtam. 

- Harry, Ő az apám. Apa, Ő Harry. A barátom - jelenti ki Helly minden bizonytalanság nélkül. Szavai kicsit megnyugtatnak, bár az apja szúrós tekintete közel sem. 

- Szóval, Harry - nyújtja nekem jobb kezét, amit azonnal el is fogadok. - Tom. - mondja nevét. - Te voltál itt, mikor Hellynek segítség kellett, igaz? - rázza meg a kezem. 

- Igen - bólintok határozottan. 

- Hálás vagyok - lágyul meg a hangja. Egy halvány mosoly fut át arcán, mikor a lányára néz, akinek érzem pillantását az arcomon. 

- Nem szeretném ha egyedül maradnál Hell - szól ismét Hellyhez. 

- Nem leszek... egyedül - Helly habozik a válaszadással. Lopva rám pillant, én pedig egy bólintással biztosítom őt arról, hogy nem hagyom egyedül. 

- Jól van - sóhajt egyet Tom, majd magához húzza Hellt, hogy megtudja ölelgetni. Egy puszit nyom Hell feje búbjára, majd kezet fogunk és még egyszer lelkemre köti, hogy vigyázzak a lányára. Helly végig nézi, ahogy beülnek a kocsiba, majd elhajtanak, és ezt követően vissza jön a házba. 

- Szerintem nem a kollégája volt - sóhajt, s látom szemében az összezavarodottságot. 

- Nem tudhatod - próbálom megnyugtatni. 

- Te elhiszed, hogy csak kollégák? - néz rám azonnal. Hangjában hallani, hogy kicsit zaklatott. Megrázom a fejem, mert nem akarok neki hazudni, de azonnal keze után nyúlok és magamhoz húzom. 

Nem ellenkezik az ellen, hogy szorosan magamhoz öleljem, sőt azonnal vissza is ölel. Simogatni kezdem hátát, mikor meghallom szipogását, illetve a hangot, ami elárulja, hogy sír. Érzem, hogy mellkasa fel-le hullámzik, próbál egyenletesen lélegezni - kisebb, - nagyobb sikerrel. 

- Nem értem őket - mondja halkan, szipogva. Válaszolnék, de nem tudom mit mondjak. Nem tudom mit szeretne hallani tőlem, mert nem tudom mit érez. Vagyis... Tudom. De túl kicsi voltam ahhoz, hogy feldolgozzam milyen érzés, ha a szüleink elválnak. Ő pedig itt van ennyi idősen, és ezt most kell átélnie.

Kint fekszünk a sötét hátsó udvarban, a tűz mellett. Helly némán fekszik mellettem a hintaágyon, még arra sem szakad ki gondolatai világából, mikor hüvelykujjammal az ő ujját kezdem simogatni. Csak a lobogó tüzet nézi, a táncoló lángokat. Teljesen el van merülve gondolataiban, amik csak a mai nap körül forognak. 

Felkavarta a gondolat, hogy mi van, ha a szülei elválnak, és ugyanakkor két órás beszélgetés sem lehet kellemes a rendőrökkel. 

- Helly nyugodj meg, kérlek - próbálom magamra vonni a figyelmét, hogy legalább egy percre hagyja abba saját maga kínzását. 

Kicsit megszorítja a kezem, hogy tudjam; figyel rám. 

- Olyan ez, mint valami rossz álom - suttogja. - Fel akarok ébredni - teszi hozzá. Közelebb húzom magamhoz, hogy jobban megtudjam ölelni. Egyik kezével megszorítja a rajtunk lévő takaró szegélyét, a másikkal kezemet fogja. Egy apró puszit nyomok nyakára, majd mosolyogva könyvelem el, hogy még mindig ugyan olyan hatást váltok ki belőle, egy apró érintésemmel is. 

A ránk telepedett csöndet, csak a parázs pattogása, és a tücskök vad ciripelése törte meg. Fel sem tűnt, hogy simogatom Helly hasát, egészen addig míg abba nem hagytam, hogy rezgő telefonom után nyúlják. 

Nem is pillantottam a kijelzőre, egy könnyed mozdulattal kinyomtam a telefont, és visszacsúsztattam farzsebembe. 

- Szeretlek - suttogtam Helly fülébe, miután ismét magamhoz húztam.