22. Más mióta veled van

Sziasztok! 
Mindenek előtt szeretném megköszönni a + 40(!) feliratkozót! Nagyon örülök, hogy ennyien olvassátok a történetemet, amivel kapcsolatban elég sokat gondolkodtam mostanában! 
Az igazat megvallva szinte minden rész megírásakor elgondolkodom, hogy folytassam-e a nyár végével a történetet. Én szeretném folytatni, mert sok ötletem/elképzelésem van a folytatást illetően, de - mint szinte minden - ez rajtatok múlik! Minden vélemény számít, ezért legyetek szívesek visszajelezni afelől, hogy legyen-e folytatás, azután, hogy a történetben vége lesz a nyárnak. A visszajelzést mindegy milyen formában teszitek meg. A lényeg, hogy valamilyen úton módon tudassátok velem, hogy szeretnétek-e folytatást! 
Nem húzom tovább az időt.. Jó olvasást! 

Puszi,


Alice W.

Miután hatalmasat nyújtózok az ágyban, a szekrényen lévő órára nézek, ami 9: 49-et mutat. A kintről beszűrődő hangokból, illetve abból, hogy az ágy mellettem üres, arra következtetek, hogy a nagyi tökéletesen lefoglalja Harryt, és tesz az ellen, hogy Harry elunja magát. Egy mosoly szökik arcomra, mikor hallom azokat, amiket a nagyi mesél rólam Harrynek, aki jókat nevet a gyerekkori történeteken. Gondolkodni kezdek a tegnapi napon, de leginkább a tegnap estén. 

Azt hiszem, túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy felfogjam Harry felém intézett szavait, amik - talán nem mutattam - de kimondottan jólestek, és megnyugtattak. Félfüllel hallom, hogy miről beszélgetnek kint, de belezavar a ,,hallgatózásomba" az éjjeli szekrényen pihenő telefonom rezgése. Csak remélni tudom, hogy nem anya vagy nem apa hív, mivel apával nem szívesen beszélnék a tegnap esti találka után. Nem szeretném, hogy megint elkezdjen magyarázkodni, az állítólagos munkatárssal kapcsolatban. Anya pedig biztos, hogy valamilyen kacifántos történettel akarná megmagyarázni, hogy miért nem jött tegnap este. Magyarázatra pedig nincs szükségem. Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, mikor a kijelzőn megpillantom Lola nevét, s képét egyszerre villogni. 

- Szia - köszönök bele, miközben felülök az ágyba. 

- Most mesélte anya mi történt tegnap - hadarja. - Minden rendben? - kérdezi azonnal. 

- Igen, már minden rendben van - nyugtatom meg. - Anyukád honnan tudja? - kérdezem. 

- Anyukád nemrég ment el - mondja, és hallom az ajtócsukódást a vonal másik felén. 

- Remek. Remélem erről fog beszélni mindenki - temetem arcomat a szabad kezembe. 

- Csak aggódik Helly. Most mennem kell. Anya cseszeget, hogy pakoljak össze a szobámba.. - sóhajt. Kuncogok egyet, majd még váltunk pár szót, elköszönünk és bontom a vonalat. Telefonomat visszarakom a szekrényre, majd hajamba túrok és lassan elbambulok az egyik szekrényen álló régi képet nézve. Kizökkenek, és fejemet az ajtó felé kapom, mikor pár halk kopogás után Harry dugja be a fejét, s egy féloldalas mosollyal az arcán lép be a szobába. 

- Jó reggelt - köszön, miközben leül az ágyra, és közelebb mászva hozzám megcsókol. 

- Jó reggelt - mosolygok rá, miután elválunk. 

- Hogy aludtál? - kérdezi. 

- Furcsa, de egész jól... és mélyen. Mikor jöttünk be? - kérdezem, mikor eszembe jut, hogy nem igazán világos az este egy bizonyos idő után. 

- Elaludtál kint, én meg behoztalak - mosolyog rám. Visszamosolygok, fejemet lehajtom, és összekulcsolt ujjainkat kezdem nézni. 

- A mamád szeret sokat mesélni rólad - kuncog halkan, mire én is felnevetek. 

- Igen, sokat tud mesélni - mosolygok. Még beszélgetünk pár szót, elmondja miket mesélt neki a nagyi, majd együtt kimegyünk a konyhába. 

- Szépségem - ölel meg azonnal a nagyi, ahogy belépek a konyhaajtón. - Annyira aggódtam - simít végig a hátamon. 

- Jól vagyok - mosolygok rá halványan, miután elenged. Nem szeretem, mikor aggódnak értem. 

Persze most okkal teszik, de remélem hamar túl tudják tenni magukat rajta. 

- Nekem ma délután el kell ugranom - mondja, mire bólintok, jelezve, hogy tudom - De Harry azt mondta veled lesz - mosolyog a mellettem ülő fiúra. Én is ránézek, és szinte azonnal agyalni kezdek, hogy vajon biztos nem-e gond neki. A beszélgetésünket a csengő szakítja félbe, így a nagyi elhagyja a konyhát és ketten maradunk. 

- Biztos nincs neked jobb dolgod, mint engem őrizni? Tudok vigyázni magamra - nézek Harryre. 

- Ma csak egy dolgot kell elintéznem. Este pedig megyünk át mindketten a többiekhez - ad egy puszit az arcomra. 

- Rendben - hajtom fejem a vállára. 

- Ja, és a délután csak a miénk- böki meg játékosan az oldalam. 

- Mocsok - mondom szinte azonnal nevetve. Hangosan felnevet, majd megrázza a fejét. A nagyi hirtelen bejövetele szemmel láthatóan belé folytja a szót. 

Harry összekulcsolja ujjainkat, ahogy kiszállunk az autóból, és elindulunk a házon keresztül a hátsó udvarra, ahol a többiek is vannak. Amint belépünk a házba, már hallani lehet hátulról a hangokat, amik a többiek ittlétét jelzik. Mosollyal az arcunkon lépünk ki a teraszajtón, mire a többiek arcán is hatalmas mosoly kunkorodik, és köszöntenek minket. 

- Annyira aggódtunk - ölel meg Eleanor. 

- Hagyjuk is - súgom neki. Bólintok egyet, jelezve, hogy mindent megmagyarázok, majd köszönök a többieknek is. 

- Csajszi! Mindenkit megijesztettél! - ölel meg Zayn, amit viszonozok, majd egy mosollyal az arcomon tovább állok. Természetesen, mindenki elmondja, mennyire aggódtak, és hogy vigyázzak magamra. 

Mindenkit megnyugtatok, hogy jól vagyok, hogy nincsen baj, és hogy vigyázok magamra, majd - hál istennek - a figyelem elterelődik rólam, és mindenki kedve szerint kezd beszélgetni éppen azzal, akivel van közös témája. 

- Szóval... minden rendben? - huppan le mellém a hintaágyra El. Igazából, Ő az, akinek köszönhetem, hogy nem történt nagyobb baj. 

- Igen - mosolygok rá, majd tekintetem a grill felé viszem, ahol Harry és Louis szenvednek a parázzsal. 

- Nagyon aggódtunk érted! - hangsúlyozza a nagyon' szót. 

- Tudom, és sajnálom, hogy megijesztettelek titeket - sóhajtok. Válaszolna, de a teraszajtón hirtelen betoppanó Perrie megakadályozza. Mint mindenki, ő is elmondja mennyire aggódott, majd oda megy barátjához, és egy csókkal köszöntik egymást. 

- Szent a béke? - biccent Harry felé Eleanor. Néhány másodpercig gondolkodom kérdésén, de azután határozottan bólintok.  

- Tapasztaltad már, milyen ,,összefutni" pár paparazzóval? - tereli más irányba a témát. 

- Nem - rázom meg a fejem. 

- Hidd el nekem, hogy egyszer-kétszer a pokolba fogod kívánni az egészet - sóhajt, miközben kicsit humoros hanglejtéssel beszél. 

- Én?! Ugyan... ha csak egyszer-kétszer kívánnám pokolba, akkor büszke lennék magamra - suttogom, mire belőle egy hangos kacaj szökik ki. 

- Az elején még így voltam én is - teszi vállamra kezét. - Rosszabb esetbe, pár hónap alatt megszokod - kacsint rám. Először elmosolyodok, majd  agykerekeim forogni kezdenek a mosoly pedig fokozatosan lehervad arcomról. ,, Rosszabb esetbe, pár hónap alatt megszokod "  Ismétlem meg magamba szavait. Mintha lenne pár hónapunk...

- Sziasztok! - köszön egy számomra még ismeretlen hang. Rögtön oda kapom a fejem, hogy megnézzem ki jött. 

Elsőként egy apró, szőke hajú kislányt veszek észre, aki lendületesen rohan oda a fiúkhoz, hogy mindegyiket megöleljen.

- Lou! - megy oda mindenki, hogy üdvözölje a nőt, aki belép a kertbe. Hosszabb, göndör haja van, arcáról pedig levakarhatatlan a mosoly. 

- Ti még nem ismeritek egymást - szólal meg Harry, mikor mellé lépek. - Helly! Ő Lou. Lou! Ő Helly! - mutat be minket egymásnak. 

- Sokat hallottam már rólad - mosolyog rám, majd a többiekre. 

- Ő pedig - emeli fel Niall a kislányt - Lux - mosolyog a kislányra. Tündéri arcára mosoly kunkorodik, mikor Niall elkezdi nevettetni, én pedig integetek neki, amit pár másodperc tanakodás után mosollyal az arcán viszonoz. 

- Látom téged szeretnek a gyerekek - lép mellém Lou kacarászva, miután már isten tudja mennyi ideje nevetnek azon, hogy Lux mindenhova engem hív. 

- Igen - mosolygok rá. 

- Tudod... mindenki észrevette, hogy Harry más mióta veled van - mosolyog rám, majd a fűre leterített plédre néz, ahol Lux játszik. 

- Ne értsd félre! - teszi hozzá azonnal. - Jó értelemben - mondja. 

- Milyen volt régen? - kérdezem.

- Nem akarom beleültetni a bogarat a füledbe. Nagyon örülök, hogy ennyire jól megvagytok, és őszinte leszek, hálás vagyok, amiért megbocsájtottál neki a múltkori miatt - válaszol - Nagyon boldog - mosolyog.

Nem kell kimondania, tudom, hogy a pofonra gondol. 

- Te boldog vagy? - kérdezi kicsit bizonytalanul. 

- Igen - szinte azonnal válaszolok, ami kínos csendet vonz maga után. Mindketten elgondolkozunk, mit kéne most mondani, de végül én szólalok meg először. 

- Mellette lehetek önmagam - mondom halkan, majd leguggolok Luxhoz, hogy segítsek neki az építőkockában. 

- Fontos vagy neki - simítja meg karomat Lou, majd felveszi kislányát az ölébe, és elindulunk vissza a többiekhez. 

Egy pillanatra megállok, mikor a telefonom rezegni kezd. Intek Lounak, hogy mennyen csak tovább, majd előkotrom a farmerom zsebéből a telefont, és a képernyőre nézek. Csak egy üzenetem jött, de az ismeretlen számról. Egy-két percig elgondolkodom, hogy megnyissam-e, majd ráveszem magam, és megnyitom az SMS-t. 

Szememmel végig szántom a sorokat, és érzem, ahogy a szívem egyre gyorsabban kezd dübörögni a mellkasomban. Akkor, abban a pillanatban minden végig fut az agyamon. Remegni kezdek, mikor végére érek az üzenetnek, és elkezdem feldolgozni az ott leírtakat.