15. Harry Styles

Sziasztok! :)
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy csak most jelentkezem.
Tényleg sajnálom, de mint említettem zsúfolt volt a programom.
Mindenesetre most itt van az új rész, ami eléggé bele mászik Harry fejébe..
Remélem tetszeni fog,és továbbra is írtok megjegyzést :) 

Puszi, 

Alice W.

HARRY STYLES

A hőmérő a 37°C – t ütötte, a nap hosszú sugarai jólesően simogatták az embert. Sötétített lencséjű napszemüvegem ellenére vakító volt már csak a nap felé nézni is, így tekintetem inkább az ölemben alvó lányra vittem. Személy szerint nem akartam a szülinapját a hátsó kertben, egy pléden tölteni, de Ő azt mondta tökéletes neki. Jót mosolyogtam a gondolaton, hogy az esti programot nem fogja tudni felborítani, és ez mennyire szekírozza majd makacsságát. Ha még engem meg is tudna győzni a többieket biztosan nem. Persze biztos náluk is próbálkozni fog, de annak örülnék a legjobban, ha egyszerűen bele menne, és nem akarna tiltakozni. Általában nem szívlelem, ha egy lány ilyen makacs, de ebben az esetben ez más volt.. Szerettem mikor makacskodott, hiszen ez is azt mutatja, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy ki vagyok. Ezt persze úgy értem, hogy nem érdekli, mennyire vagyok híres. 

Ugyan úgy makacskodik, pimaszkodik velem, mint bárki mással, és ez tetszik. 

Nem volt vele könnyű dolgom, hiszen nyugodtan mondhatom, hogy a legelső találkozásnál utált, és abban is biztos vagyok, hogyha nincs aznap este az ami, akkor most nem itt tartunk. 

Valószínűleg még most is utálna, és nem is állna szóba velem. Nem mondom, hogy már feladtam volna a nála való próbálkozást, de biztos, hogy elbizonytalanodtam volna. 

Mostanában elég sokszor elgondolkodtam ezeken a „Mi lett volna ha..” dolgokon. 

Sokszor megfordul a fejemben mennyi a „ha” és mennyi minden lenne most másképp, ha egykét dolog csak egy kicsit is máshogy történik. Furcsa, de abba is bele gondoltam mi lett volna, ha nem indulok el Helly után, akkor este. Nem egyszer futott végig az agyamon mi történt volna vele. Tudom ugyan, hogy nem az én hibám lett volna, ha nem megyek utána, de valamelyik részem biztos volt benne, hogy magamat hibáztattam volna. Isten tudja miért. Rossz volt akkor annyira kétségbeesettnek látni.

 Olyan tehetetlennek. 

Jobban bele gondolva nem is tudom miért mentem utána. Talán tisztázni akartam vele a dolgokat. 

Azt, hogy miért olyan velem amilyen. Azt, hogy legalább ismerjen meg, hogy ne ítélkezzen. 

Nem került rá sor. Jól esett, hogy akkor bízott bennem. Velem maradt. Hagyta, hogy vele legyek és ugyan veszekedtünk, de beszélgetett velem. Tisztában voltam, és most is tisztában vagyok vele, hogy akkor csak azért volt velem, mert félt. Nem akart egyedül maradni, ami teljesen érthető. 

Végig gondoltam mindent. Az első találkozástól, onnantól, hogy megláttam a bolt előtt pakolni. 

Az igazság az, hogy nem tudtam rajta kiigazodni. Általában ha látok egy lányt, azonnal megmondom róla, hogy milyen fajta fiúkat szeret. A rámenőset, a kedveset, a romantikust és a többi. 

De róla nem tudtam megmondani… 

Egyszerűen nem láttam bele, és ez annyira zavart, hogy majd bele őrültem. Bizonytalan voltam mikor oda kiabáltam neki, s még bizonytalanabb lettem mikor lerendezett egy szemforgatással. 

Bár láttam a szemeiben, hogy tudja, ki vagyok nem érdekelte, s ez annyira felvillanyozott. 

Bár már akkor tudtam, hogy nyár végén elmegyek, de annyira más volt.. Meg kellett ismernem. 

Most meg.. Itt vagyok a hátsó udvarban. Ő az ölemben fekszik, s halkan szuszog, miközben én azon töprengek mi lesz velünk másfél hónap múlva. Fogok neki annyira hiányozni, mint amennyire Ő fog nekem? Vajon fog mesélni rólam a barátainak, vagy esetleg a szüleinek? El fogja mondani mennyire fontos volt nekem, hogy mennyire fontosok voltunk egymásnak?  Egyáltalán tisztában van vele, mennyire fontos nekem?! Ez egy jó kérdés, amire valószínűleg csak Ő tudna válaszolni. 

Ahogyan arra is, hogy mit érez irántam. Nem tudnék tisztán,- érthetően beszélni az érzéseimről tekintve, hogy összezavar az is, ha meglátom vagy meghallom a nevét. Persze azonnal elkap a borzongás, az idegesség és ez minden a jó értelemben. Nem tudnám megmagyarázni mit vált ki belőlem a közelsége, az, ha rám mosolyog, vagy az, amikor esetleg pimaszkodik. 

Olyankor elgondolkodok, hogy lehetséges az, hogy ennyi idő alatt ilyen dolgokat váltson ki valaki a másikból? 

Ezek szerint biztosan lehetséges. 

Csak tudnám, hogy Ő hogy van ezzel. Vagy lehet, hogy nem is akarom tudni?! Miért vagyok bizonytalan?! 

Vajon közre játszik az, hogy érzem rajta is a bizonytalanságot? Azt, hogy nem biztos magában. 

Teljesen biztos vagyok benne, hogy az ő fejében is megfordult már, hogy könnyebb lenne- e, ha már most „elbúcsúznánk” egymástól. Ez bennem is felmerült már, de egyszerűen nem tudtam bele gondolni, hogy bármikor szembe jöhet velem az utcán. Vagy esetleg bárhol máshol láthatom, és nem mehetek oda hozzá, hogy meg öleljem, vagy esetleg megcsókoljam. 

Ez a gondolat teljesen meggátolta, hogy tovább mélázzak ilyeneken, s ezt nem bántam. 

Ki akartam használni azt az időt, amit még együtt tölthetünk, mielőtt elutazom, s Őt a hátam mögött hagyom. 

Egyszerűen lehetetlennek tűnt, hogy csak úgy fogom magam és elmegyek. Itt hagyom Őt, az itt megismert embereket, - barátokat. Üresség fogott el mikor arra gondoltam, hogy nem látom többet, hogy nem lesz része többé az életemnek. Arról nem is beszélve, hogy mit gondolhat Ő. 

Valószínű meg van róla győződve, hogy én egyik napról a másikra elfelejtem őt, s hagyom, hogy a múlt is egy pillanat alatt feledésbe merüljön. 

Lehet egy év, vagy kettő, esetleg három. De lehet egy hónap is. A mi esetünkben másfél, akkor is megmarad az emberben. Főleg, ha olyan emlékezetbe égő, mint amilyen a Hellyvel eltöltött idő. 

Ezt egyszerűen nem lehetne könnyen elfelejteni. 

 Nem fogok keríteni.. Sok barátnőm volt már, és valószínűleg még sok is lesz, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz olyan, aki olyan lesz, mint Helly. Ahogy minden lány, úgy Ő is kivételes, de Ő máshogy, mint a többiek. 

Vajon lesz még olyan lány, akinél ezt fogom érezni? Aki már az első pillanattól megfog, és aki ennyire kiszámíthatatlan, mégis ellenállhatatlan lesz számomra?  Kötve hiszem, mégis reménykedem benne. 

Ahogy abban is, hogy egyszer még látjuk egymást. Ki tudja? Talán egyszer majd szembe jön velem London egyik utcáján, vagy össze futunk egy másik városban. Amit eddig mesélt magáról nem olyan, aki egy helyen meg tud maradni sokáig. Ma lett 18 éves.. Innentől senki nem gátolhatja meg semmiben. 

 Megráztam magam egy kicsit, épp, hogy ne keltsem fel a még mindig nyugodtan alvó barátnőmet. 

Miért mélázok már most a búcsún? 

Nincs itt az ideje. 

Még nincs. 

Most még ki kell élveznem az időt, míg vele, lehetek. Azt, hogy láthatom, s azt, hogy még van másfél hónapunk. 

Ez jobban bele gondolva kevésnek tűnik, de egy nap alatt is történhet megbélyegző dolog. 

Így állok hozzá..